Az 1970-es évek óta a bioetika területe jelentősen megnőtt. Bár igaz, hogy a bioetika napjainkban magában foglalja az orvosi etikai kérdéseket, eredetisége abban rejlik, hogy sokkal tovább megy, mint a különféle érintett etikai kódexek. Elmélkedést von maga után a társadalmi változásokról, sőt a tudományos és technológiai fejlődés által létrehozott globális egyensúlyról is. Az élettudományok amúgy is nehéz kérdésére – meddig mehetünk el? – további kérdéseket kell fűzni az etika, a tudomány és a szabadság kapcsolatához.

Teljes szöveg (elfogadta az UNESCO általános konferenciája 2005. október 19-én)
angol | Français | Español | العربية |中文| Русский

A nyilatkozat brosúrája
English | Español | Français | Русский | العربية

• Is kapható héber | Norsk |中文| Lengyel | Português | Türkçe
  (kérhető a Tudomány és Technika Etikai Osztályától )
• Indokolás a bioetikai egyetemes normákról szóló előzetes nyilatkozattervezet kidolgozásáról , 2005. február 21.
• A kidolgozási folyamat bemutatása

A háttér

Egyre több tudományos gyakorlat túllépte az országhatárokat, és a bioetika területén felvetett valamennyi kérdésre kiterjedő egyetemes etikai irányelvek kidolgozásának szükségessége és a közös értékek megjelenésének előmozdításának szükségessége egyre inkább a nemzetközi vita egyik jellemzője. A bioetika területén az egész világon érezhető a szabványalkotó intézkedések szükségessége, amelyet gyakran maguk a tudósok és gyakorlók, valamint a törvényalkotók és az állampolgárok is kifejeznek.

Az államoknak különös felelősségük van nemcsak a bioetikai reflexióval, hanem az esetlegesen következő jogszabályok kidolgozásáért is. A bioetika területén, bár számos állam megalkotta az emberi méltóság, valamint az emberi jogok és szabadságok védelmét célzó törvényeket és rendeleteket, sok más ország referenciaértékeket kíván meghatározni, és időnként nincsenek ehhez eszközök.

A 2001. évi 31. ülésszakán az Általános Konferencia felkérte a főigazgatót, hogy nyújtsa be „a bioetikai egyetemes normák kidolgozásának lehetőségével kapcsolatos műszaki és jogi tanulmányokat”.

A Nemzetközi Bioetikai Bizottság (IBC) a főigazgató kérésére ezért elkészítette az IBC jelentését az IBC jelentéséről az egyetemes bioetikai eszköz kidolgozásának lehetőségéről [PDF, 82 KB], amelyet 2003. június 13-án véglegesítettek. A jelentés megvizsgál néhány, a bioetikával kapcsolatos kérdést, amelyekkel egy nemzetközi eszköz foglalkozhatna, és szemlélteti, hogy egy ilyen eszköz kidolgozása hogyan járulhat hozzá és támogathatja az etikai iránymutatások kidolgozására irányuló nemzetközi erőfeszítéseket a legújabb tudományos fejleményekhez kapcsolódó kérdésekben. A jelentés feltárja az eszköz valószínű formáját és alkalmazási körét, valamint értékét az oktatás, az információterjesztés, a figyelemfelkeltés és a nyilvános vita szempontjából.

A megbízás

A 2003. októberi 32. ülésszakán az Általános Konferencia úgy ítélte meg, hogy „célszerű és kívánatos az egyetemes normákat meghatározni a bioetika területén, az emberi méltóság, valamint az emberi jogok és szabadságok kellő figyelembevételével, a bioetikában rejlő kulturális pluralizmus szellemében”. (32 C / Res. 24).

Az Általános Konferencia felkérte „a főigazgatót, hogy folytassa az előkészítő munkát a bioetikai egyetemes normákról szóló nyilatkozattal kapcsolatban, konzultálva a tagállamokkal, a többi érintett nemzetközi szervezettel és az érintett nemzeti szervekkel, és nyújtson be nyilatkozat-tervezetet a 33. ülés ”(32 C / Res. 24).

Melyik hangszer?

Ami az eszköz formáját illeti, az IBC – amelyet a tagállamok támogattak az Általános Konferencia során – egyértelműen egy deklaratív jellegű eszköz mellett részesült, legalábbis kezdetben, amely a legalkalmasabb lenne a folyamatosan változó kontextusra, és lehetővé tenné a a lehető legszélesebb körű konszenzust kell elérni a tagállamok között.

Az eszköz formája nem akadályozza annak tartalmát abban, hogy hozzájáruljon a bioetika általánosan elismert általános elveinek kódexéhez (például emberi méltóság, szolidaritás, kutatás szabadsága, a magánélet tiszteletben tartása, titoktartás, megkülönböztetésmentesség, tájékozott beleegyezés, a kutatás integritása) és az intellektuális őszinteség), amennyiben ezek az elvek a bioetikára vonatkoznak. Végül egy bioetikai eszköznek nagy figyelmet kell fordítania a figyelemfelkeltés, a tájékoztatás, az oktatás, a konzultáció és a nyilvános vita fontosságára.

Miért éppen az UNESCO?

Az évek során az UNESCO megerősítette szabványt meghatározó szerepét a bioetikában. Az UNESCO hozzájárult a bioetika alapelveinek megfogalmazásához, különös tekintettel az Emberi Genomról és Emberi Jogokról szóló Egyetemes Nyilatkozaton, amelyet az 1997-es Általános Konferencia egyhangúlag és jóváhagyással fogadott el, és amelyet az ENSZ Közgyűlése 1998-ban jóváhagyott, valamint a Nemzetközi Nemzetközi Nyilatkozat az emberi genetikai adatokról , amelyet az Általános Konferencia 2003. október 16-án egyhangúlag és felkiáltással fogadott el.

Azon a tényen kívül, hogy az élettudomány fejlődésével és alkalmazásával kapcsolatos etikai kérdések rendkívül aktuálisak voltak és vannak, a különféle emberi közösségek kulturális, filozófiai és vallási alapköveiben gyökereik mélysége és mértéke elegendő ok volt az UNESCO számára egyetlen szervezet, amelynek kompetencia területei a társadalom- és a humán tudományok, etikai hivatásához híven, vállalják a vezetést ebben a kezdeményezésben.

Melyik eljárás?

Az UNESCO nyilvánvalóan nem volt képes egyedül vállalkozni egy ilyen vállalkozásra. Ha a nyilatkozat kidolgozásának első lépéseit az IBC-re bíznák, szorosan konzultálva a Kormányközi Bioetikai Bizottsággal (IGBC), csak az összes érintett szereplő részvételével biztosítható, hogy az etikai és jogi kérdések különböző megítélése számla.

A tagállamok kifejezett kérésére ezért a nyilatkozat kidolgozásának kezdetétől fogva széles körű konzultációkat és meghallgatásokat tartottak annak érdekében, hogy bevonják különösen az államokat, az Egyesült Nemzetek Szervezetét és az Egyesült Nemzetek rendszerének egyéb szakosított ügynökségeit, más kormányközi nem kormányzati szervezetek és megfelelő nemzeti szervek és szakemberek.

6. Cikk – Beleegyezés

(1) Minden megelőző, diagnosztikai és terápiás orvosi beavatkozást csak az érintett személy előzetes, szabad és tájékozott beleegyezésével, megfelelő információk alapján lehet végrehajtani. A hozzájárulásnak adott esetben kifejezettnek kell lennie, és az érintett személy hátrányos helyzet vagy előítélet nélkül bármikor és bármilyen okból visszavonhatja.

2. A tudományos kutatást csak az érintett személy előzetes, ingyenes, kifejezett és tájékozott beleegyezésével szabad elvégezni. Az információnak megfelelőnek, érthető formában kell rendelkezésre állnia, és tartalmaznia kell a hozzájárulás visszavonásának módozatait. Az érintett személy hátrány vagy előítélet nélkül bármikor és bármilyen okból visszavonhatja a beleegyezést. Ez alól az elv alól csak az államok által elfogadott etikai és jogi normákkal összhangban szabad kivételt tenni, összhangban az ebben a nyilatkozatban, különösen a 27. cikkben meghatározott elvekkel és rendelkezésekkel, valamint a nemzetközi emberi jogi jogszabályokkal.

(3) Személyek csoportján vagy közösségen végzett kutatások megfelelő eseteiben az érintett csoport vagy közösség törvényes képviselőinek további megállapodása kérhető. A kollektív közösségi megállapodás, a közösség vezetőjének vagy más hatóságnak a hozzájárulása semmilyen esetben sem helyettesítheti az egyén tájékozott beleegyezését.

7. cikk – A beleegyezésre alkalmatlan személyek

A nemzeti jogszabályokkal összhangban külön védelmet kell biztosítani azoknak a személyeknek, akik nem képesek beleegyezni:

a) a kutatásra és az orvosi gyakorlatra vonatkozó engedélyt az érintett személy érdekeinek és a nemzeti jognak megfelelően kell megszerezni. Az érintett személyt azonban a lehető legnagyobb mértékben be kell vonni a beleegyezés, valamint a hozzájárulás visszavonásának döntéshozatali folyamatába;

b) a kutatást csak közvetlen egészségügyi hasznára szabad elvégezni, a törvényben előírt engedély és védelmi feltételek mellett, és ha nincs hasonló hatékonyságú kutatási alternatíva az egyetértésre képes kutatási résztvevőkkel. Azokat a kutatásokat, amelyeknek nincs közvetlen közvetlen egészségügyi előnye, csak kivételesen, a legnagyobb visszafogottság mellett szabad elvégezni, csak minimális kockázatnak és minimális tehernek téve ki az embert, és ha a kutatás várhatóan hozzájárul más személyek egészségügyi előnyeihez ugyanabban a kategóriában, a törvény által előírt feltételekkel és az egyén emberi jogainak védelmével összeegyeztethető. Tiszteletben kell tartani az ilyen személyek részvételét a kutatásban.

8. cikk – Az emberi kiszolgáltatottság és a személyes integritás tiszteletben tartása

A tudományos ismeretek, az orvosi gyakorlat és a kapcsolódó technológiák alkalmazása és továbbfejlesztése során figyelembe kell venni az emberi sérülékenységet. Meg kell védeni a különös veszélyeztetettséggel rendelkező személyeket és csoportokat, és tiszteletben kell tartani az ilyen személyek személyes integritását.