A SARS-CoV-2 semlegesíthető UV-A és UV-B sugárzással
Bár több súlyos akut légzőszervi szindrómás Coronavírus 2 (SARS-CoV-2) vakcina lehetővé tette a COVID-19 világjárvány esetleges legyőzésének folyamatát, a fertőtlenítési és megelőzési stratégiák továbbra is alapvető tényezők maradnak a betegség terjedésének megfékezésében.
Az ultraibolya (UV) fényt az 1800-as évek vége óta széles körben dokumentálták csíraölő tulajdonságai miatt. Az alacsony nyomású higanycsövek által termelt UV-C fényt széles körben használják szennyvíz, zárt környezetek és biológiai termékek fertőtlenítésére, és jól bevált, biztonságos és gazdaságos. Az UV-fény csíraölő hatást fejthet ki a baktériumokra és vírusokra.
Az UV-sugarak vírusölő hatású felhasználási lehetőségei miatt olasz kutatók e célból mélyreható elemzést végeztek, amelyben olyan diszkrét hullámhosszakat vizsgáltak, mint az UV-C (278 nm), az UV-B (308 nm), az UV-A (366 nm) és az ibolya (405 nm) a SARS-CoV-2 vírusra.
UV-fény
Az UV-C fény fontosnak tekinthető a vírusfertőzések kiirtásában. Bár azonban kimutatták, hogy rendkívül érzékeny a súlyos akut légzőszervi szindrómás coronavírus 2 (SARS-CoV-2) fertőzésre, az eredmények eltérőek, ami a kutatásban részt vevő változók számának tudható be.
Ráadásul a Nap által kibocsátott UV-fénynek ezt a szálát valójában a sztratoszférában lévő ózonréteg blokkolja. Az UV-A és UV-B sugárzás azonban különböző koncentrációban éri el a földfelszínt, olyan tényezők függvényében, mint az évszak, a földrajzi szélesség és az időjárási viszonyok.
Számos kutatás foglalkozott a nap UV-A és UV-B sugárzásának mikroorganizmusok elleni alkalmazásával, valamint a fertőző betegségek szezonális viselkedésének megvitatásával. Ez jelentősnek tekinthető, mivel a közelmúltban készült előrejelző modellek azt sugallták, hogy a SARS-CoV-2 vírus napérzékeny, ami a jelen tanulmány kutatóinak erős hátteret biztosít az UV-A és UV-B fény SARS-CoV-2-re gyakorolt lehetséges virucid hatásaira vonatkozó hiányzó adatok miatt.
Kutatási tanulmányuk pre-print változata elérhető a medrxiv* szerveren, amíg a cikk a szakértői értékelésen átesik.
A kutatók a SARS-CoV-2 vírus besugárzását, majd a TCID50 megközelítést alkalmazták a különböző hullámhosszúságok vírus inaktiválásának hatékonyságának számszerűsítésére.
Polimeráz láncreakció (PCR) teszteket és fluoreszcencia in-situ hibridizációs (FISH) méréseket is alkalmaztak, hogy azonosítsák azokat az UV-A és UV-B dózisokat, amelyek teljes mértékben gátolták a vírus koncentrációját.
Konkrétan a qPCR-t a besugárzott vírus szaporodási képességének értékelésére használtuk, míg a FISH-t annak számszerűsítésére, hogy a különböző UV-dózisok mennyire képesek megakadályozni a vírus fertőzőképességét egysejtes szinten.
Az eredményeket összehasonlítottuk a COVID-19 betegek köpetében jelenlévő vírusfertőzéssel, valamint a más vírusok és baktériumok esetében alkalmazott UV-fénnyel kapcsolatos korábbi irodalmi adatokkal.
Az előzetesen kinyomtatott tanulmányban közölt adatok azt is megerősítik, hogy az UV-A és UV-B fényhez képest az UV-C hatékonyabb a vírus inaktiválásában, ami hasznos lehet a SARS-CoV-2 vírus gyors inaktiválásához. Mindazonáltal az UV-A és az UV-B is képes csökkenteni a vírusfertőzéseket, de nagyobb dózisban, mint az UV-C.
Jelentőség a COVID-19 esetében
Az olaszországi tudósok több információval szolgáltak az UV-fény SARS-CoV-2 vírusra gyakorolt hatásáról, az UV-C nagyobb hatást fejt ki, mint korábban gondolták.
Az UV-A és az UV-B is rendelkezik vírusölő hatással, azonban a tudósok most először tudták bemutatni ezek hatékonyságát a SARS-CoV-2 víruson.
A kutatók szerint a SARS-CoV-2 vírus szezonálisan működik, a fertőzési arány nyáron csökken, télen pedig tetőzik. A jövőben az UV-A és az UV-B dózisok nagyobb mértékben használhatók az UV-C-hez hasonló fertőtlenítő hatás elérése érdekében, valamint további alkalmazások, például vírusok inaktiválása céljából.
A COVID-19 világjárvány idején a vírusátvitel bármilyen módon történő csökkentése mindig előnyös az általános vírusfertőzési arány csökkentése szempontjából.