A járvány kezdete óta többen is megpróbálkoztak a magyar állampolgárokat érő jogsérelmek kezelésével. Akadtak olyanok például, akik úgy vélték, hogy egy alkotmányos vita ürügyén meg kell dönteni a kormányt, ily módon elesik a Covid-járványügy eddigi közhatalmi kezelésének lehetősége is, s az oltási kényszer és a polgárok diszkriminációja fogalmilag kizárt lesz. Az efféle törekvések azonban – állampolgári támogatottság hiányában – kudarcot vallottak.

Jómagam a jogi önvédelem eszközeit keresem, bármennyire is reménytelen vállalkozásnak tűnik.

Egy reális intézményi megoldást már az Európa Tanács (ET) I. 27-i határozata után kimunkáltam, de kutyába se vették. Az ET-határozat óta a vakcinák stratégiája lényeges fordulatokat hozott: bár az ET hangsúlyozza a járványügy kezelésénél az emberi jogok (a szabad önrendelkezés és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának) érvényesítését, csakhogy intézményesen az alkotmányos jogrendet kettős harapófogó iktatja ki. Egyik a tagállam „védettségi igazolványa”, másik az EU – ez év júniusban hatályba lépő – „digitális zöld igazolványa” (DGI). Mindkettő a kötelező „oltáson” és a tényleges diszkrimináción alapul. Ilyen (részben új) tényállás szerint a „kabátot újra gomboltam”: a februári javaslatomat új elemek alapján véglegesítettem.

Mi a felvetésem lényege? Normaszöveg javaslatom van az egészségügyi tv. (Eü tv) megfelelő szakaszának kiegészítésére. Bár ez „feles törvény”, de a kormány – nyilván – nem kezdeményezné, hanem azt csak kritikus tömegű civil követelés kényszeríthetné ki. Persze ez sem világmegváltó: az EU-ban a kétféle igazolvány alkalmazását semmilyen állampolgári (civil) összefogás nem gátolhatja meg. Viszont az Eü tv garanciális szabálya képes lenne útját állni a (különféle nyomásokkal – akár informálisan – kényszerűvé tett) kötelező oltásoknak és a hátrányos megkülönböztetés legsúlyosabb eseteinek. (Pl. a munkáltató az alkalmazottját nem zsarolhatná az állás- és jövedelemvesztéssel való fenyegetéssel.) Egy ilyen alkotmányos önvédelmi szabályt az Alkotmánybíróság (AB) sem hagyhatna figyelmen kívül, hanem – konkrét jogsértések esetén – az emberi szabadságjogok védelmében köteles fellépni.

Fontos: ez a jogalkotási igény nem kíván többet, mint az ÉRVÉNYES UNIÓS KÖZJOG, A NEMZETKÖZI JOG és a HAZAI ATV érvényesítését, amit egyébként a járványügy uniós kezelésénél a magyar miniszterelnök is megszavazott. (Az ET-ben ő képviseli Magyarországot, így a I. 27- i ET -határozat az ő szavazatának is eredménye.) Mi több, egy ilyen állampolgári kezdeményezés nem osztja meg a társadalmat (eltérően a mai éles szembeállításától) az oltáspártiak és az oltásellenzők között, mert ez nem politikai kérdés: a jogbiztonság érdekében a kormánypártiak éppúgy támogathatják, mint az ellenzékiek. A létrehozott káoszban már aligha találni közös nevezőt, ami az embereket a közérdekű önvédelmi cselekvésre mozdíthatná, de – kellő felvilágosítás és szervezés alapján – ez talán kivétel lehet. Mindenképp hozzájárulna a kívánt társadalmi béke és az önkéntes jogkövetés erősítéséhez, az alapvető emberi szabadságjogok tiszteletben tartásához.

Javaslatomat az alábbi mellékletekbe foglaltam. Kérem a hivatalból illetékeseket és a Tisztelt Olvasót, hogy az ügy komolyságához és súlyához mérten foglalkozzanak vele: segítsék elő a megismertetését, elfogadását, megvalósulását.

Tisztelettel:

Prof. Tanka Endre

(az MTA doktora, nyugd. egyetemi tanár, prof. emeritus KRE ÁJK)

Mellékletek

Melléklet: 1. civil kezdeményezés; 2. cikkem a Magyar Hangba a védettségi igazolványról. (Elfogadva ez év V. 9- én, „csak” a közlése késik. Ezt itt tájékoztatónak küldöm.)

Szívélyes üdvözlettel: prof. Tanka Endre (az MTA doktora, nyugd. egyetemi tanár, prof. emeritus KRE ÁJK,

Mellékletek: I.

CIVIL KEZDEMÉNYEZÉS

az egészségügyi törvény kiegészítésére a Covid-koronavírus járvány kezelésénél az EU által kötelezővé tett jogvédelem biztosításáért

1. Az Európa Tanács (ET) 2361/2021. számú 2021. I. 27-i határozata a koronavírus járvány kezelésénél a tagállamokat – többek közt – annak biztosítására szólítja fel, hogy „az állampolgárok tájékoztatást kapjanak arról, hogy az oltás NEM kötelező, és hogy senkit sem politikai, sem társadalmi vagy egyéb módon nem kényszerítenek arra, hogy beoltassa magát, ha ő maga ezt nem akarja megtenni. (7. 3. 1. pont) Biztosítsák, hogy senkit ne érjen hátrányos megkülönböztetés az oltás mellőzése miatt, az esetleges egészségügyi kockázatok következtében, vagy ha nem akarja beoltani magát. (7. 3. 2. pont)”

2. Az Európai Parlament (EP) és a Tanács együttes rendeletet (Tan. rend.) hoz a Covid – 19 világjárvány idején a szabad mozgás megkönnyítése érdekében a digitális zöld igazolvány (DGI) bevezetéséről az oltásra, a tesztelésre és a gyógyultságra vonatkozóan. A rendelet – tervezet 2021. júniusban lép hatályba. (Brüsszel, 2021.3.17.COM(2021) 130 final. 2021/0068(COD) EB) A Tan. rend. az ET határozatának az oltás kötelező jellegének mellőzésére és az állampolgárok hátrányos megkülönböztetésének tilalmára vonatkozó jogi álláspontját teljes egészében elfogadja, továbbá annak érvényesítését több uniós jogintézmény felhívásával támasztja alá.

Nevezetesen, a rendelet kiemeli, hogy

• az EU és a tagállamok közötti hatásköri megosztás alapján az egészségügyi politika meghatározása tagállami hatáskörbe tartozik, amit az EU teljes mértékben tiszteletben tart (EUMSZ /az EU Működési Szerződése/ 168. cikk) ;

• a járványügyben „..a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások bevezetéséről továbbra is a tagállamok döntenek, amelyek kötelesek az uniós joggal összhangban eljárni. A tagállamok ennek megfelelően úgy is dönthetnek, hogy nem vezetnek be korlátozásokat a szabad mozgásra vonatkozóan.” (Ld. Tan. rend. alapjogok, 9. o.)

• „Ez a rendelet nem értelmezhető úgy, mint amely megkönnyíti vagy ösztönzi a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások elfogadását a világjárvány során. Ehelyett harmonizált keretet kíván biztosítani a koronavírus-betegséggel kapcsolatos egészségügyi bizonyítványok elismerésére, olyan esetekben, amikor a tagállamok ilyen korlátozásokat alkalmaznak.” ( Ld. tan. rend. alapjogok, 9. o.)
• A diszkrimináció tilalmát a rendelet külön előírással és néhány jogintézménnyel hangsúlyozza. Ezek szerint a/ „meg kell akadályozni az olyan személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetést, akiket például orvosi okok miatt nem oltanak be, mert nem tagjai annak a célcsoportnak, amelyre az oltóanyagot jelenleg ajánlják, akik még nem kaptak lehetőséget az oltásra, vagy akik úgy döntöttek, hogy nem oltatják be magukat. Ezért az oltási igazolvány vagy egy konkrét oltóanyagot feltüntető oltási igazolvány birtoklása nem lehet előfeltétele a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának, különösen akkor, ha az adott személy más módon képes bizonyítani a törvényes népegészségügyi követelményeknek való megfelelést.” (26. pont)

b/ „Minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz.” (EUMSZ 21. cikk /2/) <> A rendelet „..pozitívan érinti az Európai Unió Alapjogi Chartájának (Charta) 45. cikke szerinti szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való alapvető jogot.”

c/ Az ET-határozat rámutat: az emberi jogok és méltóság védelme a biológia és az egészségügy területén csak a személyek önrendelkezési jogának a biztosításával valósulhat meg. Ezt az erről szóló, Ovideo-ban 1997. IV. 4-én kötött nemzetközi egyezmény is tartalmazza. (Convention for the Protection of Human Rights and Dignity of the Human Being with regard to the Application of Biology and Medicine: Convention on Human Rights and Biomedicine.) A követelmény a COVID járványnál is irányadó.

3. Az uniós jogrend és azzal összhangban a magyar Alaptörvény (Atv) az alapvető emberi szabadságjogokat – elsősorban a személyek önrendelkezési jogával, továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalmával – csak úgy érvényesítheti hatékonyan, ha a létrejött világjárvány kezelésénél a hazai egészségügyi törvénybe foglalja a szükséges jogvédelem garanciális követelményeit. Ezért – mint magyar állampolgárok és a Magyar Állam területén tartózkodó, más honosságú polgárok – kezdeményezzük, hogy a Magyar Állam az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényt (Eütv) a következő normaszöveggel egészítse ki:

Eütv 6. Cím, Járványügy, 56. § (4) bekezdése. „Az egészségügyi államigazgatási szerv – a (2) és (3) bekezdésben írt rendelkezésektől eltérően – az egyén személyes szabadsághoz való jogait, továbbá a betegek önrendelkezési és egyéb jogait a COVID-vakcinák járványügyi alkalmazása során nem korlátozhatja és nem mellőzheti a betegnek az oltás beadásához szükséges, előzetes beleegyezését. Az oltás alkalmazása nem kötelező, szabad akarata és önrendelkezése ellenére az oltás tűrésére a beteget nem lehet kényszeríteni. Az oltás mellőzése miatt – sem politikai, sem társadalmi vagy egyéb kényszerítés, közvetlen vagy közvetett ráhatás alkalmazásával – senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés.” A törvényszakasz új (4) bekezdését követő bekezdéseket (5), (6) és (7) bekezdésekké kell átszámozni.

I n d o k o l á s:

A hátrányos megkülönböztetés tilalma nemcsak az európai közjog és a nemzetközi jog egyik pillére, hanem mindenkit megillető olyan alapvető emberi jog, amit az Alaptörvény (At) külön nevesít. (XV. cikk /2/) Erről a tilalomról az Alkotmánybíróság (AB) már működése kezdetén állást foglalt és az értelmezési gyakorlata azóta is töretlen. E szerint a diszkrimináció kizártsága a személyiségi jogok védelmén belül mint az önrendelkezés biztosításának a követelménye szerepel. Az AB szerint a pozitív diszkriminációt kivételesen, leszűkített körben, csak az esélyegyenlőség megteremtése (adott esetben a társadalmi felzárkózás igénye) indokolhatja, ami viszont nem csorbíthatja mások személyiségi jogait, így az önrendelkezésüket. (AB 144/B/1990. határozat) Mind ezen felül, Magyarország mint jogállam köteles érvényesíteni a területén élő személyeknek az Alaptörvény XX. és XXI. cikkében garantált, a testi és lelki egészséghez fűződő, valamint az egészséges környezet iránti jogát. Nem cáfolható, hogy ezekkel a jogokkal a Covid – vakcinák kötelező alkalmazása, avagy szabad önrendelkezésen alapuló mellőzése és ezek függvényében a diszkrimináció tilalma meghatározóan összefügg.

Az ET és a Tanács az uniós jogi rendezéssel a diszkrimináció tilalmának eleget kíván tenni. Ugyanakkor a DZI bevezetésénél ez az emberi jogvédelmi alapelv nem szabályozási cél, hanem annak csak egyik jogi feltétele. A DZI alkalmazása két közhatalmi kényszerrel korlátozza az uniós polgárok mozgási szabadságát: más tagállam területére csak az a polgár léphet és ott akkor tartózkodhat, ha rendelkezik saját államának a védettségi igazolványával, vagyis beoltották őt, ez alapján pedig meg kell szereznie az EU digitális zöld igazolványát. A világjárvány bizonytalan időtartamú, előre ki nem számítható, tartós folyamat, amit a Világbank becslése 2025 májusáig jelez. Ennek során – megfelelő alkotmányos garancia és a tagállam önvédelmi intézkedései hiányában – az önrendelkezésükkel a beoltásukat elutasító személyeket számos és akár jogtalan korlátozás, illetve hátrányos megkülönböztetés érheti. A jelenleg alkalmazott korlátozásokhoz képest – amelyek a járvány közérdekű megelőzése címén a be nem oltottakat kizárják egyes szolgáltatásokból (éttermek, mozik, szállodák stb. látogatása) – mind szélesebb körben, egy jóval súlyosabb diszkrimináció is terjed. A munkáltatók zöme annak kilátásba helyezésével sarkallja munkavállalóit a védettségi igazolvány megszerzésére – vagyis az önkéntes oltatásukra –, hogy e nélkül elvesztik munkájukat, a megélhetésüket. Az e fajta – informálisan erősödő és az állam által megtűrt – hátrányos megkülönböztetés azonban jogellenes. Már az ET határozata az emberi szabadságjogok védelmében épp az ilyen jellegű kényszereket – köztük az emberek létfeltételeit támadó zsarolást, az egzisztenciális fenyegetés sokféle leleményét – kívánja eleve kizárni annak hangsúlyozásával, hogy semmilyen – politikai, társadalmi vagy egyéb – kényszerítés nem befolyásolhatja a polgárok szabad önrendelkezését az oltásukról való döntés kérdésében. A Magyar Állam ezt az alkotmányos garanciát, a Covid- oltásoknál a diszkrimináció tilalmát csak magas rangú jogszabállyal szavatolhatja. Ennek legcélszerűbb megoldása az Eütv általunk javasolt normaszöveggel való kiegészítése.

A hátrányos megkülönböztethetőség egészségügyi törvénybe foglalt kizárása útját állja e téren a joggal való visszaélés törekvéseinek. Erősíti az önkéntes jogkövetést, véget vethet a társadalom világjárványhoz való viszonyulásában előállt szélsőséges megosztottságának. Mind ezzel elősegítheti a társadalmi béke kialakulását és hozzájárulhat a kormány népegészségügyi politikájának sikeréhez.

<> ** <>

NYILATKOZAT

az egészségügyi törvény COVID – koronavírus járvány miatt szükséges kiegészítésének civil kezdeményezéséről

Alulírott (név)…………………………………………………………………………………………………………………………………….

(nőknél leánykori név)……………………………………………………………………………………………………………………….

(szervezetnél név, bejegyzett székhely)……………………………………………………………………………………………..

kijelentem, hogy az egészségügyi törvény COVID-koronavírus járvány miatt szükséges kiegészítésének civil kezdeményezésével teljes mértékben egyetértek. Ez ugyanis kizárólag a törvényességet szolgálja azzal, hogy – az európai uniós közjoggal, a nemzetközi joggal és a magyar Alaptörvénnyel összhangban – a járványügyi intézkedéseknél, különösen a vakcinák alkalmazásánál érvényesíteni kívánja az érintett személyek szabad önrendelkezését és az emberek bármely hátrányos megkülönböztetésének a tilalmát.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 56. szakaszát a COVID-vakcinák alkalmazása tárgyában a fenti előterjesztésben javasolt, új normaszöveggel, annak indokait figyelembe véve egészítse ki. Meggyőződésem szerint ezzel a törvényhozó fontos közérdeket szolgálhat, mert a jogállam a világjárvány hatásaival megbontott társadalmi békét helyreállíthatja, elősegíti a járvány leküzdését és az önkéntes jogkövetést.

……………………………………………………….

Aláírás

személyi szám (lakcímkártya szerint)

…………………………………………………………….

Aláírás

személyi szám (lakcímkártya szerint)

II. Melléklet:

Kiállhatja – e a jogállam alkotmányossági próbáját a védettségi igazolvány?

A Covid-vakcinával beoltottnak járó védettségi igazolvány törvényességéről nemrég a kormány egyik illetékese, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke a Magyar Nemzetnek nyilatkozott. (Lásd „A hatóság szerint nincsenek aggályok a védettségi igazolványoknál.” 2021. IV. 30.) Az elnök szerint ez az okmány nem ütközik az Alkotmányba és nem vet fel adatvédelmi kérdéseket. Jogi szempontból azért aggálytalan, mert a kormány jogosult bizonyos szolgáltatások igénybevételének a feltételeiről rendelkezni, másrészt ezeknél a szolgáltatásoknál adatkezelés sincs, az igazolványt csak megtekintik. „Ez ugyanolyan helyzet, mint amikor elkérik a személyi igazolványt a dohányboltban.” A védettek többletjoga csak az, hogy este 11 óráig a vendéglátóhelyek belső tereibe, szállodába, szabadidős létesítményekbe mehetnek.

Az elnök úr álláspontja a közvéleményt nyugtatja, így a társadalmi béke szemszögéből pozitív. Jogi mérce szerint viszont csak akkor lehetne meggyőző, ha az érvényes jogrendnek legalább azokkal az alapintézményeivel szembesülne, amelyek az EU törvénykezésében a vírus járványfolyamat egy éve után a Covid – 19 vakcinák etikai, jogi és gyakorlati kezelésénél előtérbe kerültek. Ilyen elsősorban az Európa Tanács (ET) 2361/2021. számú 2021. I. 27 – i határozata. Ez – az emberi szabadságjogok kötelező érvényesítése érdekében – kimondja, hogy egyrészt a járványkezelés során a Covid-vakcinák alkalmazása nem lehet kötelező. Másrészt az állampolgárok közötti hátrányos megkülönböztetés tilalma megköveteli, hogy az oltást elutasítókat semmilyen diszkrimináció ne érje. Az ET elismeri, hogy a népegészségügy biztosításának ez a feladata a tagállamok hatáskörébe tartozik, ezért őket hívja fel az e téren szükséges intézkedésekre. Pontosan a felhívás a következő: „(a tagállamok) biztosítsák, hogy az állampolgárok tájékoztatást kapjanak arról, hogy az oltás NEM kötelező, és hogy senkit sem politikai, sem társadalmi vagy egyéb módon nem kényszerítenek arra, hogy beoltassa magát, ha ő maga ezt nem akarja megtenni; Biztosítsák, hogy senkit ne érjen hátrányos megkülönböztetés az oltás mellőzése miatt, az esetleges egészségügyi kockázatok következtében, vagy ha nem akarja beoltani magát.”

Az ET – amelynek az EU mind a 27 állama tagja és ő az alapítója az Emberi Jogok Európai Egyezménye által létrehívott Emberi Jogok Európai Bíróságának – korántsem ötletszerűen hozta meg a fenti jogvédelmi határozatát. Az Uniót ugyanis erre az EU Alapjogi Chartája és az érvényes nemzetközi jog egyaránt kötelezi. Az állampolgárok hátrányos megkülönböztetésének tilalma alapvető emberi jog, amit számos jogforrás érvényesít. Fontos ennek az alapelvnek az emberi jogok és méltóság védelmében a biológia és az egészségügy területén is érvényt szerezni. Erre az ET határozata külön utal az erről szóló, Ovideóban kötött 1997 IV. 4-i nemzetközi egyezménnyel. Ennek követelményei a Covid vakcinák alkalmazásánál is irányadók. Az ET döntéshozóit tekintve a határozat akár a magyar kormány hivatalos jogi álláspontjának is tekinthető, mivel e testületben bennünket a miniszterelnök képvisel, aki a határozatot megszavazta.

A hátrányos megkülönböztetés tilalma mindenkit megillető alapvető jog, amit az Alaptörvény (At) külön nevesít. (XV. cikk /2/) Erről a tilalomról az Alkotmánybíróság (AB) már működése kezdetén állást foglalt és az értelmezési gyakorlata azóta is töretlen. E szerint a diszkrimináció kizártsága a személyiségi jogok védelmén belül mint az önrendelkezés biztosításának a követelménye szerepel. Az AB szerint a pozitív diszkriminációt kivételesen, leszűkített körben, csak az esélyegyenlőség megteremtése (adott esetben a társadalmi felzárkózás igénye) indokolhatja, ami viszont nem csorbíthatja mások személyiségi jogait, így az önrendelkezésüket. (AB 144/B/1990. határozat) Az sem lényegtelen, hogy Magyarország mint jogállam köteles érvényesíteni a területén élő személyeknek az Alaptörvény XX. és XXI. cikkében garantált, a testi és lelki egészséghez fűződő, valamint az egészséges környezet iránti jogát. Nem cáfolható, hogy ezekkel a jogokkal a Covid-19 vakcinák kötelező alkalmazása, avagy szabad önrendelkezésen alapuló mellőzése és ezek függvényében a diszkrimináció tilalma meghatározóan összefügg.

Az adatvédelmi elnök szerint a védettségi igazolvánnyal nem rendelkezőket a hátrányos megkülönböztetés csak az általa említett szolgáltatásokból (éttermek, szállodák, stb.) zárja ki. Ez a ténymegállapítás azonban már az interjúkészítés időpontjában is csak részben volt helytálló. Az e fajta korlátozásokhoz képest ugyanis jóval súlyosabb az – a széles körben terjedő, jórészt általánossá vált – diszkrimináció, ami a munkavállalókat a védettségi igazolvány megszerzésére (vagyis az önkéntes oltatásukra) „szelíden ösztönzi” annak kilátásba helyezésével, hogy e nélkül elvesztik munkájukat, megélhetésüket. Márpedig az ET határozata az emberi szabadságjogok védelmében épp az ilyen jellegű kényszereket – köztük az emberek létfeltételeit támadó zsarolást, az egzisztenciális fenyegetés sokféle leleményét – kívánja eleve kizárni azzal, hogy a tagállamok a diszkrimináció tilalmát e téren magas rangú jogszabállyal szavatolják. Egyébként a be nem oltottak hátrányos megkülönböztetése épp csak beindult folyamat, ami naponta újabb elemekkel bővül. A vége még nem látható, de azzal is lehet számolni, hogy a nem igazoltak már az utcára sem léphetnek ki (akár egészségesek vagy sem, karanténba zártak), nem mehetnek orvoshoz, nem vásárolhatnak az élelmiszer üzletekben, stb. Érdemes végig gondolni: a mozgásszabadságot és a létfeltételeket tartósan korlátozó vagy akár végleg felszámoló ilyen kényszerek tartalma miben különbözik a hitleri vészkorszak gyilkos diszkriminációjától – a „náci módszertől” – ami a sárga csillaggal megbélyegzett és a másodrendű állampolgár kasztrendjébe taszított embertársainkat végül fajirtással sújtotta.

Nem fogadható el elnök úrnak az a nézete, amely szerint mivel a kormány jogosult saját jogalkotásával bizonyos szolgáltatások igénybevételének a módját meghatározni, így ez alapján kizárhatja a védettségi igazolvánnyal nem rendelkezőket az általa meghatározott szolgáltatásokból. Ez az álláspont csak akkor lenne helytálló, ha rögtön hozzátesszük: a kormány szabályozási felhatalmazása csak úgy hozhat alkotmányosan is érvényes jogszabályt, ha az nem sérti a joggal való visszaélés tilalmát, így a konkrét életviszonyban elkerüli az állampolgárok bármely hátrányos megkülönböztetését.

Ne feledjük: a szolgáltatás mögött (például az élelem vásárlásnál) a fogyasztó alapvető emberi szabadságjoga áll, aminek nem indokolt korlátozása megfoszthatja őt elemi létszükségletének kielégítésétől. Mi több, a szolgáltatásokat érintő közhatalmi beavatkozást nemcsak a diszkrimináció tilalma korlátozza, hanem más, különleges és általános érvényű szabadságjog is. Az EU legfőbb vívmánya – és az alapító okiratának pillére – a „négy szabadság”: a tőke, az áruk, a szolgáltatások és a személyek (a munkaerő) szabad mozgása. Az Európai Bíróság számos döntése megerősíti, hogy a szolgáltatáshoz is a feltétlen érvényesülést igénylő szabadságjog és az egyenlő hozzáférés igénye fűződik. Ez nemcsak a szolgáltatót, mint vállalkozót védi (többek közt a letelepedésének szabadságával), hanem a jogviszony másik szereplőjének, a szolgáltatást igénybe vevőnek (tipikusan a fogyasztónak) is jogbiztonságot nyújt. E miatt a piacgazdaságban fel sem merülhet, hogy – akár a tagállami, akár a közösségi jogi rendezés – a szolgáltatás kínálatából hátrányos megkülönböztetéssel egyeseket kizárjon. Végül – az adatvédelmi hatóság jogi érvelésével szemben – az uniós és a hazai alkotmányos alapjogok bizonyított sérelme szempontjából közömbös, hogy a diszkrimináció az állampolgár adatainak hatósági rögzítésével avagy e nélkül valósul meg. Az adatvédelemmel való visszaélés csak többlet – tényállással egészítené ki a hátrányos megkülönböztetés miatt előállt alkotmánysértést.

A hazai védettségi igazolvány alkotmányossági próbája csak az Alkotmánybíróság (AB) normakontrolja lehetne. De szinte teljesen kizárt, hogy erre sor kerüljön. Ez év nyarától – vagyis néhány hét múlva – hatályba lép az EU együttes parlamenti és tanácsi rendelete az európai „digitális zöld igazolvány” (DZI) kötelező bevezetéséről. Ez a jogi fordulat – még ha az összetett kérdéskört az alkotmányos szempontjaira is szűkítjük – több ellentmondást fed. Először is: mivel az uniós rendelet a tagállam joga felett áll és nemcsak kötelező, hanem azt (az állam közreműködése nélkül is) közvetlenül végre kell hajtani, az AB annak sem a felülvizsgálatára, sem az értelmezésére nem jogosult. Másodszor: a DZI rendelkezései – jogtechnikai és tartalmi elemeivel egyaránt – oly szorosan összefüggnek a tagállam védettségi igazolványával, hogy ennek törvényességét a DZI-től elkülönítve vizsgálni csaknem lehetetlen és célszerűtlen. Egyébként épp a DZI jogforrási rangja, a kötelező rendelet teszi lehetővé, hogy a kormány vagy az AB a védettségi igazolvánnyal felmerülő bármely kritikát érdemi vizsgálat nélkül elutasíthat. („Az ügy nem tartozik ránk, abba nincs beleszólásunk, mert az EU döntött így.” Néhány jogász kifogásolja, hogy az Európai Bizottság /EB/ a DZI ügyében miért a nem kötelező ajánlással élt.) Az ördög itt is részletekben.

Mi a DZI rendezés jogi lényege? (A 43 oldal normaszöveget csak szakértői tanulmány elemezhetné, de a sajtó várhatóan azzal majd sokat foglalkozik.) A szabályozási cél az EU területén az uniós polgár szabad mozgásának biztosítása. Ennek azonban fő előfeltétele, hogy tagállamának védettségi igazolványával rendelkezzék, vagyis a rendelet egy keretrendszerben egységet teremt a 27 tagállam eltérő igazolási feltételei között. Ettől fogva a járvány címén a polgárok szabadságjogait egyszerre két kötelező közhatalmi kényszer korlátozza: a védettségi igazolvány és a DZI. (Az előbbihez csak a beoltott személy juthat, az utóbbinak pedig fogalmi feltétele az előbbi megléte.) Az EP és a Tanács a rendelet indokolásában a jogintézmények egész tárházát sorakoztatja fel annak bizonyítására, hogy az EU törvényessége nem sérül és az emberi szabadságjogokat következetesen érvényesítik. Csak néhány fontosabb ezek közül. == Megvalósul a hatásköri megosztás, mert az EU „…tiszteletben tartja a tagállamoknak az egészségügyi politikájuk meghatározására vonatkozó hatáskörét is.” == „A szabad mozgásra vonatkozó korlátozások bevezetéséről továbbra is a tagállamok döntenek, amelyek kötelesek az uniós joggal összhangban eljárni. A tagállamok ennek megfelelően úgy is dönthetnek, hogy arra nem vezetnek be korlátozásokat.” == A kettős – tagállami és uniós – igazolvány teljesíti az EU Alapjogi Chartája jogvédelmi követelményeit, amelyek minden uniós polgár számára biztosítják a tagállamok területén a szabad mozgást és tartózkodást. = „Ez a rendelet nem értelmezhető úgy, mint amely megkönnyíti vagy ösztönzi a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások elfogadását a világjárvány során. Ehelyett harmonizált keretet kíván biztosítani a koronavírus-betegséggel kapcsolatos egészségügyi bizonyítványok elismerésére, olyan esetekben, amikor a tagállamok ilyen korlátozásokat alkalmaznak.” Úgy tűnik, a jogszabály – gyár hamis lózungjait hadaró technokraták elfelejtik a korábbi, a kényszerekről tett jogi rendelkezéseket: beoltottság és annak tagállami igazolása nélkül kizárt a mozgásszabadság a tagállamon belül, azon kívül pedig, külföldön – a DGI hiányában – fel sem merülhet.

Mi történik valójában? Az ET és a Tanács személyes döntéshozóit tekintve Karinthy ismert abszurdja juthat eszünkbe: álmomban két macska voltam és játszottam egymással. Csakugyan, a tudathasadás jele, hogy ugyanazok a személyek (állam – és kormányfők), akik az ET-határozatban a kötelező oltás ellen és a diszkrimináció kizárásáért léptek fel, pár hónappal később (más vértezetben) ennek az ellenkezőjét kényszerítik az EU népességére a DGI körmönfont bevezetésével. De a gyökerek mélyebbre nyúlnak: az EU szolgai szerepében a történelmi atavizmus is tetten érhető, a marxi – lenini dialektika rugalmassága. (Egy dolog ahhoz képest fehér vagy fekete, hogy honnan kell nézni.) Politikai képletben még inkább nyilvánvaló az EB küldetése, amit – többek közt a DGI eszközével is – az új világrend diktátumának teljesít. (Lásd Klaus Schwab forgatókönyvét a „Nagy Újraindítás”-ról.) Ezt a rendelet azzal bizonyítja, hogy az EU joghatóságát tartalmilag alárendeli a WHO döntéseinek. Nem cáfolható: egyrészt a járvány bizonytalan időtartamú, be nem látható, hosszú folyamat (a Világbank előrejelzése szerint legalább 2025 májusig tart), miközben a gyógyultság igazolása legfeljebb 180 napig érvényes, így elkerülhetetlen az ismételt, többszörös újraoltatás. Másrészt a rendelet csak akkor függeszthető fel, ha a WHO szerint a világjárvány megszűnt, míg ha az bármely kórokozó miatt újra indul, úgy a DGI-t változatlanul kötelező alkalmazni. De ki is üzemelteti a WHO-t? Ez akár költői kérdés lehetne, hiszen köztudottan Bill Gates és néhány üzlettársa. Vagyis ő az abszurdot idéző élc szerinti nagy macska, aki már az életünkkel játszik, míg árnyékában az EU komisszárjai csak kiscicák.

Szerző: Tanka Endre, az MTA doktora, professor emeritus

2021-05-08