Maszk-csalás, tesztkényszer és oltási katasztrófa

„Maszk-csalás, tesztkényszer és oltási katasztrófa.” Ezzel szembesítették Ausztria első emberét…

Herbert Kickl-nek a Nationalrat Österreich-ben [ez az osztrák országgyűlés hivatalos neve] március 24-én a Nemzeti Tanács 89. ülésének napirendjén való vitában elhangzott beszéde. A vita témája: „Maszk-csalás, tesztkényszer és oltási katasztrófa.” A fordítást az alábbi világhálós videó alapján készítettük.

 
 

Köszönöm, elnök úr! Tisztelt, kormánypadon ülő uraim, Tisztelt Ház! […]

 

Szövetségi kancellár úr, szeretnék ma önnel szót váltani a felelősség fogalmáról, mégpedig az Ön felelősségéről. Például egy kényszernek országunkban való bevezetésével kapcsolatosan, ugyanis Ön éppen ezt tervezi az ún. zöld igazolvány bevezetésével.

 

Úgy vélem, és jogosan, azt feltételezve, hogy Ön itt az a személy, akinek a legjobb kapcsolatai vannak Izraellel és az ottani kormányfővel, Netanjahuval. Remélem, nem fog engem antiszemitizmussal vádolni, ha ezt megállapítom, és jogosan tételezem fel, hogy önnek Izrael olyasmit jelent, mint valaminő fényes példáját annak, hogy milyen oltási stratégiát kell követni az ország népének állítólagos védelmére, és úgy vélem, hogy a harmadik feltevésem is helyes, az ugyanis, hogy ön szerint az oltás úgyszólván a korona elleni harc mérföldköve [game changer], afféle felszabadító csapásmérés is lesz, és ennek hátterét adja az, hogy önök Ausztriában és másutt is Európában rendszeresíteni akarják a zöld útlevelet.

 

Ez pedig éppen azt jelenti, hogy a beoltott emberek előnyöket élveznek a többiekkel szemben, nyilván azt feltételezve, hogy ezek az emberek kevésbé veszélyesek, mint akik nincsenek beoltva. Ez pedig értelmetlenség.

 

Kancellár úr, szeretnék ma önnek alkalmat adni arra, hogy válaszoljon néhány egészen egyszerű kérdésre, amelyeket felteszek most önnek. És remélem… – nem! – elvárom öntől mint kormányfőtől, aki hónapok óta semmi mással nem foglalkozik, csak a koronával, és remélem, hogy ma van annyira rugalmas, és olyan állapotban is van, hogy e kérdésekre megfelelőképpen tud válaszolni, és el tud szakadni a magával hozott papíroktól, melyekről nekünk minduntalan azt olvassa fel, amit már egyébként is tudunk.

 

Hölgyeim és uraim, ez év februárjában egy nagy amerikai tv-adó, az NBC egy részletekbe menő interjút sugárzott, ezt egy bizonyos Albert Bourla-val készítették. Ő CEO-ja, ó, lefordítanám, főigazgatója a Pfizernek, és ugye, a Pfizeré az az oltóanyag, mellyel most Izraelben az egész országot beoltják. És a műsorvezető ezt az interjút ezzel, a nézetem szerint teljesen logikus kérdéssel kezdte, szabadjon itt idéznem: „Ha valaki megkapta ebből a két dózist, vajon védve van-e teljesen ez a személy minden most ismert mutáció ellen?” Idézetnek vége.

 

Voltaképp egészen logikus kérdés. És a Pfizer CEO-jának a válasza valamelyest meglepő, kancellár úr, szabadjon idéznem:

 

„Közvetlenül egy olyan kutatássorozat kezdeténél vagyunk, melyben megvizsgálják mindezen új törzseket, azt, hogy a jelenlegi oltóanyag hatásos-e ellenük, hogy harmadik oltás biztosíthatja-e a hatásosságát. És akkor fogjuk ezt tudni, ha már meglesznek az adatok” – idézet vége.

 

Hát ez némileg mégis csak meglepő, kancellár úr, hiszen ez kendőzetlenül azt jelenti, hogy még most is a kipróbálás időszakában vagyunk. És ez azt is jelenti, hogy még most is a zavarosban halászunk, és az azt jelenti, hogy ez egyáltalán nem olyan biztos, mint amilyennek Ön mondja ezt a lakosságnak, és én csak azt teszem hozzá, hogy

 

amit itt a Pfizer mond, az érvényes az összes többi oltóanyagra is, és most azt kérdem öntől, kancellár úr – ez itt az első kérdés –, hogy miképp tudja ön ezt tudván, ennek a nyilvánvaló nemtudásnak a hátteréből, mely itt bizony beismertetik, azt mondani az embereknek a mi országunkban, hogy csakis az oltással lehetséges elérni nyárra olyasmit, mint egy új normalitás, visszatérni a normalitáshoz?

 

Hogyan lehet elérni ilyen eredményt ismerve ezt a kijelentést, és hogyan tud belefogni egy milliós nagyságrendű oltási kampányba, melyben a nagyszülőket eszközként használják, mondván, hogy oltassátok be magatokat, akkor megint biztonságosan lehettek együtt unokáitokkal. Hát ez a kettő nem illik össze.

 

De vannak még izgalmas kérdések.

 

A riporter által feltett következő kérdés: Mit mutatnak önöknek az adatok? Lehetséges, hogy még a második oltás után is megfertőzhet valaki másokat? És a Pfizer CEO-jának a válasza, szintén kereken megmondva, tisztelt hölgyeim és uraim, és bizony azt mondja, hogy

 

„Éppen ezt kell megvizsgálnunk, és a valóságos izraeli adatok, és amelyek a többi kutatásból fognak származni, segítenek majd nekünk abban, hogy ezt pontosabban megtudjuk. Hiszem, hogy nagyfokú biztonságot nyújt ebben az oltóanyag, de ezt majd csak az adatok fogják tudni igazolni.“

 

Idézetnek vége. Ezt mondja a Pfizer cégvezetője, vagyis kerek-perec azt mondja, nem tudjuk biztosan, hogy kétszer is beoltva átadhatja-e valaki másnak a fertőzést, és most azt kérdem öntől: Hát mit mesélt önnek Izraelben kollégája, Bibi Netanjahu?

Ugyan, milyen alapon vezeti be a zöld útlevelet belépőjegyként, ha a Pfizer főnöke azt mondja, hogy ez az egész egyáltalán nem biztos? És kancellár úr, az ég szerelmére, hogyan jut olyan ötlet az eszébe, hogy be akarja vezetni ezt a mintát Ausztriában is, az oltóanyag gyártója világosan elmondott nyilatkozatának ellenére is. Nem tudom megérteni, hogyan teheti meg ezt a társadalmat megosztó lépést, kancellár úr! [Taps]

És még egy feszítő kérdés azzal összefüggésben… Az interjú utolsó kérdése. Megkérdik a Pfizer főigazgatójától, mennyire vagyunk távol annak biztos ismeretétől, mekkora a kockázata annak, hogy ismét megfertőződjünk – voltaképp ez is teljesen logikus kérdés, és a válasz megint csak az Ön érvét csapja földhöz, ugyanis azt mondja: „Úgy vélem, hogy ezt a klinikai kutatások alapján valószínűleg néhány hónap múlva ellenőrizhetjük.“

Ismétlem: VALÓSZÍNŰLEG NÉHÁNY HÓNAP MÚLVA ELLENŐRIZHETJÜK! Ez nem jelent biztos tudást, ez feltételezéseket jelent, ez spekulációkat jelent, melyeket még igazolni kell, és most azt kérdem öntől, kancellár úr, hogy ha a Pfizer főnöke beismer olyasmit, hogy nincs erre vonatkozó ismeretünk, hát miért „tudja“ Ön hónapok óta egészen biztosan, hogy az oltás a korona okozta helyzet megoldása, és honnan van ez a tudása, és ugyan honnan támadt olyan ötlete, hogy Ausztriában, úgyszólván, kiváltságokat adjon a beoltottaknak a beoltatlanokkal szemben, és bevezesse a zöld útlevelet, hiszen még nincs tisztázva az égadta világon semmi sem!

És még semmit sem szólok az alapjogok kérdésköréről, és semmit sem mondok az oltások mellékhatásairól és utóhatásaiknak eshetőségéről, mindezt pedig akkor lehet megvitatni, ha válaszol nekem erre a három egészen egyszerű kérdésre, és nagyon feszülten várom a válaszát, kancellár úr, de előbb azt várom feszülten, hogy adja meg az öntől idézett forrásokat, melyek az Ön kijelentéseit igazolják, és cáfolják a Pfizer vezetőjének kijelentéseit. Valóban fölöttébb kíváncsi vagyok arra, mit tud arról, hogy a Pfizer Izraelt jelenleg saját közlése szerint a világ kísérleti laboratóriummá tette – szemlátomást nem tud erről.

Mindjárt el fogja ezt nekünk mesélni, és nézze, kancellár úr, látom itt az Ön felelősségét. Feladata lett volna becsületesen viselkedni az osztrák lakossággal, és itt az becsületes, amit a Pfizer maga mond, ám amit Ön tesz…

Ön nem úgy cselekszik itt, mint egy államférfi, aki védi saját népét, hanem úgy viselkedik, mint a gyógyszeripar képviselője, aki nyilvánvalóan arra törekedik, hogy itt valamilyen üzleti érdekeket kövessen, és ami itt a Pfizerre nézve érvényes, az érvényes az összes többi oltóanyagra is.

És még valami. Minthogy engem felelősség terhel, kell, hogy ön is vállalja a Hygiene Austria maszkbotránya miatt Önre háruló felelősséget. Ne dugja a fejét a homokba, ne törölje le magáról a felelősséget, miképpen ezt mindig teszi, ne meneküljön a parlamenti vizsgálóbizottság előtti tanúvallomás elől. Ez nem férfias viselkedés, kancellár úr! – szabadjon nekem erről a helyről ezt mondani önnek –, hanem álljon oda, és csak segítsen felderíteni néhány érdekes esetet.

Először is azt a véletlent, miképp történhetett meg az, hogy a Hygiene Austria, ez a maszkgyár, ez a botrányos vállalat éppen egy nappal az első lezárás közhírré tétele előtt alapíttatott – ez igencsak bennfentes ismeretekre vall –, és nem hinném, hogy e cég összeköttetéseinek szálai véletlenül vezetnek az ön előszobájába. A második sajátságos véletlen, kancellár úr, hogy Ön és a lemondott munkaügyi miniszterasszonya, és a gazdasági miniszterasszony, aki a Saftladen Österreich dolgában illetékes, és Mikl Leitner asszony – önök a Hygiene Austria neves és jó hírű reklámarcaként jelentek meg, ahhoz hasonlóan, ahogy a Putz-család az XXXLutz hirdetésében. És ezzel önök természetesen felturbózták a forgalmát ennek a cégnek, ez is sajátságos véletlen.

A harmadik sajátságos véletlen pedig, hogy ez a Hygiene Austria nevű cég, amelyet rajtakaptak az átcímkézésen, és csak úgy virágzott nála a feketén végzett munka – hogy ez a cég egyike az FFP-2-es maszk viselési kötelezettsége haszonélvezőinek, egy olyan maszkénak, melyet Ausztrián kívül csak még Bajorországban kötelező viselni, és most ott rájöttek, hogy a német egészségügyi miniszter, Jens Spahn úr kebelbarátjának a férje volt ott a nagy haszonélvezője ennek a kötelezettségnek…

Szóval, rossz, aki itt rosszra gondol, és itt szükséges lenne a kancellár magyarázata, és ezért kellene, hogy ön álljon a parlamenti vizsgálóbizottság elé és vállalja a felelősségét. Legjobb lenne… [az elnöki hang megszakítja: zárómondat] …a felelősség vállalásának legkövetkezetesebb formája az lenne, ha lemondana, és egyből vinné magával kormányának tagjait is.

Forrás: szilajcsiko.hu

(Szilaj Csikó-fordítás)

Maszk-csalás, tesztkényszer és oltási katasztrófa