Tudományos cikkek

Hírvilág

Közlemények

A Portugál beadvány

Esetismertetés:

Felperesek 2020. augusztus 1-jén érkeztek repülővel Németországból. Érkezés előtt 72 órával COVID19 tesztet készíttettek, amelynek negatív lett az eredménye. Ezt az igazolást leszállás után megmutatták a helyi egészségügyi hatóságoknak.  

Egy hétre rá, a helyszínen készült tesztek közül  egyikük tesztje pozitív lett. Bármiféle orvosi vizsgálat nélkül karanténra kötelezték valamennyiüket. A karantént csak negatív teszt bemutatása után hagyhatták el. A csoport egyik tagja sem mutatott soha semmilyen tünetet, mégis valamennyien 16 napon keresztül szobáikba voltak zárva. A hatóság semmiképpen nem kezelhette volna egyformán azokat a személyeket, akik negatív tesztet produkáltak és az egy pozitív esetet. A felperesek csak emailben tudtak a hatóságokkal érintkezni, vagyis ők írtak leginkább, a hatóság nem válaszolt. Ha a hatóság kommunikált velük, akkor azt portugál nyelven tették a német helyett, tolmácsot nem biztosítottak. A számukra kijelölt szállodai szobákat semmilyen formában nem hagyhatták el. A felperesek nem követtek el semmilyen bűntettet és semmilyen adminisztratív jellegű kihágást sem.

 

A per tárgya szerint törvényellenesen indult bűnügyi eljárás felperesek ellen és egészségügyi témával kapcsolatban korlátozták  emberi szabadságjogaikat.

Portugália alkotmánya alapján, megelőző intézkedésként a hatóságnak nem állt jogában karantén intézkedést hozni. Az egészségügyi hatóságok által körlevelekben hozott utasítások semmilyen formában nem mondhatnak ellent Portugália alkotmányának. A felperesekre kötelezően előírt megelőző elszigetelés semmilyen formában nem kötelező érvényű, mivel ez csak egy adminisztratív iránymutatásként kezelhető.

A helyi hatóságok csak körleveleket adtak ki azzal kapcsolatban, hogy milyen eljárás vonatkozik a feltételezett és igazolt pozitív esetekre, hogyan kell az esetek környezetét beazonosítani és milyen eljárás vonatkozik rájuk.

A bíróság véleménye alapján az eljárás során mellőzésre került az Emberi Jogok Európai Egyezménye (5. cikkely /2 és 6 bekezdés, 3§), az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok  Római egyezmény (Róma, 1950.11.04.),  valamint a büntető eljárásokra vonatkozó szabályok (Büntető Törvénykönyv 92. cikkely).

Ugyanakkor a döntéshozónak semmilyen formában nem volt jogosultsága egészségügyi témában határozatot hozni. A Bűnügyi törvényszék pedig bűnügyekkel kapcsolatban hozhat ítéleteket, foszthat meg szabadságától személyeket. Ugyanakkor nem dönthet fertőzésekkel, betegségekkel kapcsolatban.

Diagnózisra, egészség visszanyerésével kapcsolatos előírások meghozatalára kizárólag orvosnak van joga, ahogy ezt az Orvosokra vonatkozó Törvény (698/2019, 5.9) tartalmazza.

Ennek alapján egy vírusos fertőzés megállapítására vonatkozó diagnosztikai módszer, valamint egy fennálló vírusos fertőzés felismerése bármely személy esetében, nem történhet jogi úton, rendelet alapján, mivel ezen tevékenységek elvégzése kizárólag orvosi hatáskörbe tartozik.

Aggodalomra ad okot, hogy jelen esetben semmilyen bizonyíték nincsen arra, hogy a törvény előírásai alapján jártak volna el. A tények azt mutatják, hogy egyetlen érintettet sem látott orvos, s ez teljességgel elfogadhatatlan egy fertőzés feltételezett súlyossága miatt.

Az egyetlen bizonyíték az intézkedések meghozatalára az RT-PCR teszt elvégzése, amely az egyik személy esetében pozitív eredményt hozott.

A jelenlegi tudományos bizonyítékok alapján egy ilyen teszt nem alkalmas arra, hogy minden kétséget felülmúlóan igazolja azt, hogy az illető személy SARS-CoV-2 vírussal fertőzött. Ennek számos oka van, amely közül kettőt szeretnénk kiemelni:

Az RT-PCR teszt eredményét nagymértékben befolyásolja, hogy a teszt készítése során milyen ciklusszámon futtatják a levett mintát.

A megbízhatóságot nagymértékben befolyásolja az is, hogy a tesztelt minta milyen mennyiségben tartalmaz bármilyen vírust.

Bármely diagnózis felállítása, súlyos vírusos fertőzés megállapítása megelőző orvosi vizsgálat nélkül alapjaiban sérti a törvényi szabályozást (698/2019, 5.9) valamint a büntetőjogi törvények előírását is (Ordem dos Médicos, 97§, C.Penal §358 al.b).

Ha egy hatóság vagy személy olyan rendelkezést hoz, amely alapján fizikálisan megfoszt bárkit szabadságjogától, (nevezhetjük ezt elszigetelésnek, karanténnak, egészségügyi megfigyelésnek, előzetes védelemnek vagy bármi másnak is), bár a törvényi előírások ezt nem teszik számára lehetővé (CRP 27§), a törvényi előírások ellenében dönt.

Mivel a személyek elzárása törvénybe ütköző módon történt, a lisszaboni fellebbviteli bíróság bűnügyi részlege elrendeli a felperesek azonnali szabadon bocsátását.

A helyi (Azori Directorate) egészségügyi hatóság felülvizsgálati kérelme, amely szerint a személyek folyamatos megfigyelés alatt állnak, nagy egészségügyi kockázatot jelentenek a kimutatásra került SARS-CoV-2 vírus miatt, elutasításra került. Súlyos aggályok merültek fel amiatt, hogy mi alapján fosztották meg az állampolgárokat személyi szabadságuktól. A helyi hatóságok körlevelet adtak ki arról, hogy pozitív teszt esetén milyen intézkedéseket kell hozni. A meghozott intézkedések rendkívüli mértékben fosztották meg a német állampolgárokat mozgási szabadságuktól, emberi szabadságjogaiktól. Portugália alkotmánya értelmében mindenkinek joga van a szabadságra és biztonságra (27. cikkely). A szabadság fogalma több dimenziós. Tartalmazza a fizikai szabadságot, tehát a szabad mozgásnak a szabadságát is. Ezt a szabadságot bárkitől csak letartóztatás esetén, érvénybe lépett bírósági döntés alapján, börtönbüntetés alapján lehet elvenni.

Jelenleg az ország egy nehéz helyzet megoldására összpontosítja minden erejét. Ugyanakkor ebben a helyzetben is védelmezni kell az alapvető jogokat és ebben a bíróságoknak jelentős szerep jut. Az orvostudomány és általában a tudomány mellett a jognak, különösen az emberi jogok vonatkozásában, létfontosságú szerep jut. A jog nem tilthat és szankcionálhat, ugyanakkor védelmeznie kell. Jelenleg a koronavírus jelent vészhelyzetet országunk számára. Ugyanakkor nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap. Amit ma megteszünk vagy nem teszünk meg annak érdekében, hogy a jogi alapelvekhez hűek maradjunk, annak hatása van a jövőnkre is. Teljesen világos, hogy a COVID-19 terjedése a jog területén is zűrzavart okozhat, ugyanakkor ez a helyzet nem lehet hatással az egyének szabadságára, biztonságára, emberi méltóságára.

Akár egy pozitív teszttel rendelkező személy karanténja, akár ennek hiányában bárki izolációja megelőző védekezésként, nem történhet meg, mivel az az egyén szabadságát korlátozza az Alkotmánybíróság szabályozása értelmében.

Egy ország helyi egészségügyi hatóságainak a földrajzi eloszlás alapján az egészségügyi ellátást kell biztosítaniuk. Gondoskodniuk kell arról, hogy rendelkezésre álljanak a tárgyi és személyi eszközök optimális arányban annak érdekében, hogy megvalósítható legyen a Nemzeti Egészségügyi Terv. Ennek a programnak az elkészítésében aktívan együtt kell működniük az ország vezetésével.  Folyamatosan monitorozniuk kell az egyes településeken a program megvalósulását. Ugyanakkor nem dönthetnek személyek elzárásáról, alapvető szabadságjogaik megfosztásáról a törvény alapján.

Összegzésként megállapítható:

  • Az alkotmány és a jog alapján egészségügyi hatóságoknak semmilyen formában nincsen lehetősége arra, hogy bárkinek is a szabadságát korlátozza. Országunkat az érvényben lévő jogok szabályozzák, s ezek alapján senkit nem lehet fogva tartani egészségügyi hatóság döntése alapján.
  • A személyes mozgás korlátozása már korábban is megvitatásra került olyan közegyészségügyi problémákkal kapcsolatban, mint a HIV fertőzés vagy a tuberkulózis. Le kell szögezni, hogy soha, senkinek az alapvető szabadságjogai nem kerültek korlátozásra azért, mert felmerült a fertőzöttségének a gyanúja vagy esetleg be is bizonyosodott bárkinél a betegség. A törvény ezt egyszerűen nem teszi lehetővé. A 4 felperest törvényellenesen fosztották meg szabadságjogaiktól.
  • Egy diagnózis felállítása orvosi tevékenységet takar, azért orvosnak kell felelősséget vállalnia. Orvos az a személy, aki megfelelő végzettséggel rendelkezik gyógyítási feladatok ellátására és képes diagnózis felállítására, gyógyításra, kezelésre. Az orvos köteles személyes vizsgálattal diagnosztizálni a rendellenességet, a betegséget köteles tanulmányozni a tüneteket, figyelembe véve az elkészített teszteket is. Ez vonatkozik vírusos fertőzések megállapítására is. Esetünkben valószínűsíthető teszteredmények alapján és egészségügyi rendelkezések alapján került sor intézkedésre. Ugyanakkor egy teszt elkészítése csak egy kiegészítő diagnosztikai lehetőség jelen esetben egy vírus megtalálása érdekében. Se a jog, se a törvényhozás nem tudja az orvost helyettesíteni. Az orvosi tevékenység elvégzéséhez a pácienseknek minden esetben beleegyezésüket kell adniuk.
  • Jelen esetünkben a bíróságot az is aggasztja, hogy semmilyen bizonyíték nincsen arra, hogy a törvények előírásai szerint bármilyen orvosi vizsgálat is történt volna. Felpereseket egyáltalán nem látta orvos. A feltételezett fertőzés, annak súlyossága ezt a lépést elengedhetetlenné teszi.
  • Az egyetlen bizonyíték az RT-PCR teszt elvégzése, amely pozitív eredmény mutatott egy személy esetében. Ugyanakkor a rendelkezésre álló tudományos ismeretek alapján ez a teszt önmagában nem alkalmas minden kétséget kizárólagosan eldönteni, hogy az adott személy fertőzött-e SARS-CoV-2 vírussal. Ezen kijelentésünknek számos oka van, de csak kettőt említenénk meg közülük. A teszteredményt nagymértékben befolyásolja, hogy milyen ciklusszámon futtatják le a tesztet a laboratóriumban. A teszt eredménye attól is függ nagymértékben, hogy a vizsgált személy szervezete milyen víruskörnyezettel rendelkezik. Portugáliában az RT-PCR teszteket orr- és szájüregi váladékminták alapján végzik. Ezek molekuláris biológiai tesztek, amelyek egy vírus RNS-ét képesek felfedezni. Az alkalmazott amplifikációs szám nagymértékben befolyásolja ezen tesztek megbízhatóságát. Ugyanakkor a megbízhatóság szempontjából a tudománynak nagy szerep jut.
  1. szeptemberében az Oxford Academic kutatócsoportja, amely a világ és Európa legtekintélyesebb tudósait gyűjtötte össze, a következő tanulmányt tette közzé:

A tesztek értékelésekor, 25 amplifikációs szám alkalmazása esetén, a sejtkultúrából vett mintáknak kb. 70 %-a mutatott pozitivitást (vagyis fertőzés állt fenn). 30-as amplifikációs szám alkalmazása esetén a mintáknak 20 %-a mutatott pozitivitást, 35-ös szám esetén pedig csupán 3 %. Magasabb amplifikációs szám esetén egyetlen minta sem mutatott fertőzöttséget, pozitivitást. Az USÁ-ban és Európában 35-ös, vagy magasabb amplifikációs számot alkalmaznak a tesztelések során. Ez  azt jelenti, hogy annak az esélye, hogy a személyről kimutatható legyen a  fertőzöttség, kevesebb mint 3 %. A fals pozitív eredmény kimutatásának esélye 97 % vagy több.

Tudósok, akik tanulmányozták a PCR teszt eredménykimutatási hatékonyságát. Elena Surkova, Vladíslav Nikolayevsky és Francis Drobniewski. Publikációjukat  a The Lancet, Respiratory Medicine, orvosi tudományos folyóiratban   https://www.thelancet.com/journals/lanres/article/PIIS2213-2600(20)30453-

7/fulltext publikálták. Komoly kételyeiket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a SARS-CoV-2 vírus kimutatása az alkalmazott teszttel mennyire pontos. Amennyiben diagnosztikai tesztet végzünk, akkor egy betegségnek a megléte már a teszt készítése előtt valószínűsíthető. Tehát tünetek vannak, a kórtörténet Covid 19 betegség lezajlását tartalmazza, ellenanyagok kerültek már kimutatásra. Amennyiben bárki kapcsolatba került a SARS-CoV-2 vírussal, pozitív eredményt adhat a teszt akkor is, ha a vírus RNS hosszú ideig megtalálható a szervezetben, akár több héten át is a felgyógyulás után. Ugyanakkor ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy fertőzés áll még fent. A fertőzés kimutatásához további laboratóriumi módszereket is kellene alkalmazni. Megállapíthatjuk, hogy a fals pozitív Covid-19 tesztek valószínűsége az Egyesült Királyságban egyre inkább valószínű a jelenlegi járványkezelés során, s ennek jelentős következményei vannak az emberek számára, valamint az egészségügyi rendszer számára.

Szaktekintélyek fejezték ki jelentős kételyeiket a tesztek megbízhatóságát illetően.

Egy bíróság soha nem lesz képes annak eldöntésére, hogy fennáll-e fertőzés és az milyen fokú.

 

 

 

 

A Portugál beadvány

Weimari ítélet: “Az érintettet felmentették”

 

Forrás: m.focus.de

2020 tavaszán nem volt „általános egészségügyi vészhelyzet” Thüringen vagy Németországban bárhol másutt – állapította meg a bíróság. Ennek megfelelően nem volt sem az a kockázat, hogy egészségügyi rendszerünk összeomlik, sem az, hogy a halálozások száma „teljesen más dimenziókban” nő, mint a „rendszeresen előforduló influenzahullámok” esetén.

Ezért az államnak nem volt joga elzárást elrendelni, és így érvényesíteni “a Szövetségi Köztársaság történetében az alapjogok legátfogóbb és legátfogóbb korlátozását”.

A politikusok és a tudósok teljesen másképp tekintettek a helyzetre

A felelős politikusok teljesen más módon értékelték az akkori fertőzési arányt és az ebből eredő, a lakosságot fenyegető veszélyt, és álláspontjuk szerint abszolút felelősségteljesen léptek fel. Ezenkívül nagy nyomás nehezedett rájuk, hogy cselekedjenek ebben a szélsőséges helyzetben.

Döntéseik meghozatalakor neves tudósok tanácsát vették igénybe. Biztos, hogy a fő ügyvédek is részt vesznek benne, akik gondosan ellenőrzik, hogy a javasolt intézkedések jogilag elfogadhatóak-e. A szakértők nyilvánvalóan egészen más következtetésekre jutottak, mint a weimari helyi bíróság.

Konkrét eset: nyolc ember egy születésnapi partin a kertben

Az a tény, hogy egy kis étel olyan intenzíven működik a nem éppen bonyolult témában, rendkívülinek mondható. Végül az értékelendő ügy csupán közigazgatási szabálysértés volt, amelynek fenyegetése meghaladta a 200 eurót: Egy fiatal férfi 2020. április 24-én hét barátjával ünnepelte születésnapját egy hátsó udvarban. Ezzel megsértette a Corona elleni védelemről szóló türingiai rendeletet. Azt írta, hogy csak „a háztartáson kívüli más személlyel” találkozhatsz.

Németország helyi bíróságai hosszú hónapok óta foglalkoznak hasonló jogi szabálysértésekkel. De míg ott gyakran csak a bírság összegéről van szó, a weimari kerületi bíróság megkérdőjelezte a politikai döntés jogalapját. Olyan rendeletek esetében, amelyeket a Bundestag vagy a Landtag nem hozott meg, minden bíróság maga dönthet az alkotmányosságról.

Weimari ítélet: “Az érintettet felmentették”

Az összes tény figyelmes mérlegelése után a bíróság arra a következtetésre jutott: „Az érintettet felmentik. Az államkincstárnak kell viselnie az eljárás költségeit és az érintett személy szükséges költségeit. “

A türingiai bíróság által felhozott érvek figyelemre méltóak, mert nemcsak tagadják a lezárási intézkedések jogszerűségét, hanem vitatják azok hatékonyságát is.

Az ítélet szerint az állam a kapcsolattartás általános tilalmával az állampolgárok közötti fizikai távolság kényszerítésével támadja a „társadalom alapjait”. A bíróság szerint azonban: “Az a kérdés, hogy egy állampolgár hány embert hív meg otthonába, vagy hány ember találkozik nyilvános helyeken sétálni, sportolni, vásárolni vagy egy padon ülni, alapvetően nem érdekli az államot. “

Általános kapcsolattartási tilalom: a bíróság elismeri a “tabuk megsértését”

A bíróság azt feltételezi, hogy a koronai válság során társadalmunkban “értékváltás” történt. Ma már sokan „normálisnak” tartják a korábban elképzelhetetlen dolgokat, a korlátozott alapjogok tekintetében is. Mindazonáltal nem lehet „kétséges”, hogy a kapcsolattartás általános tilalmával rendelkező demokratikus alkotmányos állam „megsértette a korábban magától értetődő tabut”.

Az állampolgárokat megfosztják alapvető szabadságuktól, hogy maguk dönthessenek el arról, hogy mely kockázatoknak akarják kitenni magukat. Már nem választhatja szabadon, hogy „este kávézóba vagy bárba megy” és „elfogad egy légúti vírusfertőzést” – vagy inkább otthon marad, hogy biztonságban lehessen. Az állam az állampolgárait olyan tárgyaknak tekinti, amelyeket erőszakkal kell “elhatárolni” az ítélet szerint. “A szabad alany, aki felelősséget vállal saját és embertársai egészségéért, ebből a szempontból felfüggesztésre kerül.”

Lezárás: Kétségek a jelentős pozitív hatásokkal kapcsolatban

Jogi szempontból mindez valószínűleg még mindig elfogadható, ha az állam a bíróság szerint „nagyon kivételes vészhelyzetbe kerülne”. Például, ha az „egészségügyi rendszer országos összeomlása” fenyeget, vagy nyilvánvalóvá válik, hogy a halálozási arány rendkívüli mértékben emelkedni fog. A bíróság azonban nem tud azonosítani ilyen jeleket a 2020 tavaszán értékelendő közigazgatási szabálysértés idejére.

Ezen túlmenően a kapcsolatfelvétel általános tilalmától „nem várható jelentős hozzájárulás a járvány pozitív hatásához”. Az eredetileg csak egy hónapra, 2020 novemberében elrendelt “hullámzár lezárása”, amelyet most kétszer hosszabbítottak meg, megerősítené, hogy “a lezárások nem befolyásolják jelentősen a fertőzés folyamatát és különösen a halálos kimenetelű esetek számát”.

Ezen a ponton is sok tudós és politikus teljesen más álláspontot képvisel. Elengedhetetlennek – és törvényileg megengedhetõnek – tartják az emberek közötti kapcsolatok abszolút minimumon tartását. Csak így lehet elkerülni az új fertőzéseket és hatékonyan nyomon követni a fertőzési láncokat.

A döntés általában nem érvényes, de jelerővel

A kerületi bíróság ítéletének nincs országos jelentősége. A konkrét hatások a felperesre és Weimar városára korlátozódnak. Ennek ellenére a döntésnek Türingia határain túl is vitákat kell indítania, és elő kell mozdítania az ügyvédek közötti vitát. Végül is Németországban jelenleg nincs egységes ítélkezési gyakorlat a kapcsolattartás korlátozásainak alkotmányosságáról.

Vitathatatlan, hogy az államnak a polgári szabadságjogokba való beavatkozásának lehetőségei korlátozottak, és minden egyes esetben nagyon jól meg kell indokolni őket – vagy különösen pandémiás helyzetben. Ez igaz volt 2020 tavaszán, valamint 2021 januárjában. Ebben a tekintetben továbbra is izgalmas kérdés marad, hogy a bíróság hogyan értékelné egy hasonló esetet, ha csak néhány napja történt volna.

Az ügyészség az ítélet megsemmisítésére törekszik

Weimari ítélet: “Az érintettet felmentették”

Politikai igazságosság a weimari köztársaságban

Politikai igazságosság a weimari köztársaságban

A weimari köztársaságban volt egy politikai igazságszolgáltatás, amely “vak volt a jobb szemében” annak érdekében, hogy annál jobban szemügyre vehesse a bal oldalt. Adolf Hitler és más vádlottak bírósági tárgyalása az augusztus 8/9-i puccskísérlet miatt a jobboldal elleni engedékenységre utal. 1923 novemberében Münchenben, amikor Hitler és Erich Ludendorff tábornok megpróbálták megragadni a hatalmat Bajorországban, és a berlini meneteléssel megdönteni a Stresemann-kormányt. A vádirat árulás volt: “A vádlottak a Kampfbund fegyveres erői és a gyalogos iskolák fegyveres ereje alapján vállalták a bajor kormány és a császári kormány erőszakos felszámolását, a császári alkotmány és a Szabadság erőszakos megváltoztatását. Bajorország állama és alkotmányellenesvé tegye őket Kormányhatalmak létrehozása.

A vádlottak – Hitler és Ludendorff tábornok mellett Ernst Pöhner volt müncheni rendőrségi elnök, a későbbi birodalmi belügyminiszter, Wilhelm Frick és a “Német Harci Liga” hat vezetője, köztük Ernst Röhm – fórumként használhatták a meghallgatást. a köztársaság és képviselői ellen folytatott agitációjukért a bíróság komoly elutasító felhasználása nélkül. Az ítélet rendkívül enyhe volt. Hitlert öt év börtönbüntetésre ítélték egy erődben, és ezzel egyidejűleg hat hónap elteltével próbára bocsátották a tárgyalóteremben. A köztársasági védelmi törvény azon rendelkezését, amely szerint nem hazaárulásért elítélt nem németeket deportálni kellett, Hitlerre, aki akkor még osztrák állampolgár volt, nem alkalmazták. Ennek oka: ”
Az igazságszolgáltatás a későbbi (1936) Nobel-békedíjas Carl Carlos Ossietzky elleni díjazásban döntött 1931-ben. A “Weltbühne” szerkesztőjeként és szerkesztőjeként Ossietzky cikket nyomtatott, amelyben a német repülés katonai újrafegyverzéséről és a Reichswehrre és a Szovjetunióra, a versailles-i békeszerződés rendelkezéseivel ellentétben, rámutattak. Ennek eredményeként őt és a cikk íróját egy év és hat hónap börtönbüntetésre ítélték katonai titkok elárulása miatt, annak ellenére, hogy csak a Versailles-i szerződés megsértését tárták fel.

1933. február 28-án, a Reichstag tűzvészét követő reggelen, amikor a nemzetiszocialisták megragadták az alkalmat, hogy céltudatosan megszüntessék a rezsim ellenzőit, az elkötelezett pacifistát és demokratát, Carl von Ossietzkyt ismét letartóztatták, majd később koncentrációs táborba vitték.

A weimari köztársaságban egy politikai igazságszolgáltatás két dolgot mért: Míg Adolf Hitlert viszonylag enyhén büntették meg 1923-as puccskísérletéért, Carl von Ossietzky újságírót (jobboldali kép, ügyvédei kíséretében) 1931-ben elítélték katonai titkok elárulása miatt. , bár csupán elítélték, feltárta a Versailles-i szerződés megsértését.A weimari köztársaságban egy politikai igazságszolgáltatás két dolgot mért: Míg Adolf Hitlert viszonylag enyhén büntették meg 1923-as puccskísérletéért, Carl von Ossietzky újságírót (jobboldali kép, ügyvédei kíséretében) 1931-ben elítélték katonai titkok elárulása miatt. , bár csupán elítélték, feltárta a Versailles-i szerződés megsértését. (© Interfoto / Kortárs Történeti Intézet)
Sajtórajz (1924. március 4-től) Adolf Hitler 1923-as puccskísérletének tárgyalásából - a tárgyalás néhány eredeti dokumentumának egyike, amely fennmaradtSajtórajz (1924. március 4-től) Adolf Hitler 1923-as puccskísérletének tárgyalásából – a tárgyalás néhány fennmaradt eredeti dokumentuma közül (© SZ Photo / Süddeutsche Zeitung Photo)

 

A náci diktatúra: a törvény elferdítése

Minden diktatúra a törvényesség látszatára törekszik. A hatalom fenntartására irányuló kényszerintézkedéseket tehát törvény formájában öltöztetik a diktatórikus rendszerek. A náci diktatúra is ezen az úton járt, ahol végül még a “Führer-rendet” is átalakították egy törvény legitimitásával. Ez az eszköz lehetővé tette Hitler számára, hogy “törvényen felüli” parancsokat adjon ki, amelyek azonnal érvényesek voltak.

Az állítólagos Röhm putch elnyomásáról szóló, mintegy 100 SA-vezető és politikai ellenfél meggyilkolásával összefüggő jelentésében már felhívta a Reichstagot: “Abban az órában én voltam felelős a német nemzet sorsáért, és így a német nép legfelsőbb bírósági ura. ” A 300 000 fős SA vezetőjét, Ernst Röhmöt Hitler az állam hatalmának riválisának tekintette. Ezért használta Hitler 1934 júniusának végén Röhm állítólag közelgő putchjét, hogy szétzúzza az SA-t, és meggyilkolja annak vezetését, valamint más népszerűtlen személyiségeket – mindenféle tárgyalás nélkül. Az állami sürgősségi védelmi intézkedésekről szóló 3. 1934. július – a gyilkosság befejezése után egy nappal telt el – ezeket a bűncselekményeket “törvényesnek” nyilvánították annak érdekében, hogy – amint Hitler a kabinet előtt állította – legalizálni “egy olyan akciót, amellyel az egész népet megmentették a mérhetetlen károktól”. A Reichstag 1942. április 26-i határozatával Hitler végül maga nevezte ki a legfelsõbb bírósági urat.

Ennek ellenére a nemzetiszocialisták kezdetben úgy tűnt, hogy szorgalmazzák a jogállamiság homlokzatának fenntartását. Csak korlátozták a törvényt – vagy speciális bíróságok útján kijátszották őket -, ahol útját állták ellenfeleik üldözésének. A Reichstag állítólagos gyújtogatóját, Marinus van der Lubbét csak a bűncselekmény után elfogadott törvény alapján ítélték halálra. Így elvetették a “nulla poena sine lege” (latinul: törvény nélkül nincs büntetés) jogállamiságot.

Már 1933 márciusában elfogadták az állam és a párt elleni alattomos támadások elhárításáról és a párt egyenruhájának védelméről szóló törvényt (amelyet 1934 decemberében szigorítottak), amely szerint bárki, aki “nyilvánosan gyűlöletkeltő, gyulladásos vagy alacsony az NSDAP-ról, az államról vagy Hitlerről tett gondolkodó kijelentések akár két év börtönnel is büntethetők.

Az 1936. február 10-i Gestapo-törvény végül hivatalosan megszüntette az állami rendőri intézkedések minden bírósági ellenőrzését, és a Titkos Államrendőrségnek (Gestapo) szabadon hagyta, hogy maga határozza meg felelősségi körét. Például a nem kívánt embereket a Gestapo most is koncentrációs táborba küldhette, még a börtönből való szabadulásuk után is. Így megszűnt az egyén jogi védelme. Az olyan vezető német jogászok, mint Carl Schmitt (1888–1985), feladták magukat, hogy az alkotmányjog révén legitimálják a törvény e korai elferdülését.

A nemzetiszocialisták világosabbá váltak a zsidókkal szembeni hátrányos megkülönböztetésben és a jogok teljes megfosztásában, még akkor is, amikor megpróbálták titkolni, hogy a zsidó lakosságot koncentrációs táborokba deportálták és szisztematikusan meggyilkolták ott. Ugyanez vonatkozott más csoportok, például a fogyatékkal élők, a homoszexuálisok, valamint a sintik és a romák üldözésére is. A törvényt a cél elérése érdekében beépítették a náci ideológiába. Ami állítólag az emberek javát szolgálta, helyes volt; a diktátor vagy a rezsim határozta meg az előnyöket.

Gustav Radbruch (1921/22 és 1923 birodalmi igazságügyi miniszter) 1946-ban “törvénytelen igazságtalanságnak” minősítette az ilyen törvényeket. Ezzel szemben “törvényen felüli törvényt” követelt, és ezért elsőbbséget biztosított az elismert emberi jogoknak. Az emberiség elleni bűncselekményekről szóló ítéleteket hasonló alapon hozták meg a nürnbergi háborús bűnökkel kapcsolatos tárgyalások során. 1946-ban a nürnbergi nemzetközi katonai bíróság elítélte a vezető nemzetiszocialistákat, de olyan bűnszervezeteket is, mint az SS, a Gestapo és az NSDAP. 1946 és 1949 között Nürnbergben újabb tizenkét tárgyalásra került sor a náci rezsim politikai, társadalmi és katonai vezetői csoportjai ellen az amerikai katonai bíróságok előtt.

Halálos mondatok
A náci igazságtalansági törvényeket a büntető igazságszolgáltatási rendszer megfelelően és kiterjedten alkalmazta – és nem csak a “hétköznapi” bűnözőkkel szemben. Különösen a politikai büntetőjogi törvény alkalmazta az ellenzék elnyomásának eszközét. Az 1934-ben létrehozott Népbíróság, valamint a különleges bíróságok és a hadbíróságok így váltak a terror eszközévé. A különbíróságokat 1933 márciusában hozták létre. Eleinte politikai ellenfelek ellen irányultak; később (1938/39) felelősségi körük kibővült a súlyos és közepes bűnözéssel. Hosszú távú politikai vita alakult ki a náci igazságszolgáltatás által hozott halálos ítéletek számáról. Kezdetben csak a polgári igazságszolgáltatásban szereplő halálos ítéleteket számolták.

Politikai igazságosság a weimari köztársaságban

RECHTSANWALT

RECHTSANWALT
DDR. RENATE HOLZEISEN

ZUGELASSEN AUCH BEI DEN OBERSTEN GERICHTSHÖEEN BAHNHOFALLEE. 7 1-39100 BOZEN (BZ)

TEL. 0471 – 97 73 28 ; FAX 0471 – 98 12 35
[email protected]

EUROPÄISCHES GERICHT

NICHTIGKEITSKLAGE laut Art. 263 AEUV

*

Kläger:

Die vorliegende Nichtigkeitsklage wird für folgende Kläger*innen eingereicht:Europäische Kommission Betreffend:

DURCHFÜHRUNGSBESCHLUSS DER EUROPÄISCHEN KOMMISSION vom

  • über die Erteilung einer bedingten Zulassung für das Humanarzneimittel „“Comirnaty” – COVID-19-mRNA-lmpfstoff (Nukleosid- modifiziert)“ gemäß der Verordnung (EG) Nr. 726/2004 des Europäischen Parlaments und des Rates, samt nachfolgender Abänderungen und Integrierungen

*

Die unterfertigte RA DDr. Renate Holzeisen, in Italien auch an den obersten Gerichtshöfen zugelassene Rechtsanwältin, eingetragen in der Anwaltskammer von Bozen und mit Kanzlei in 1-39100 Bozen, Bahnhofallee Nr. 7,

VORAUSGESCHICKT DASS

  1. die Europäische Arzneimittelagentur (EMA) am 21.12.2020, gestützt auf den Antrag des Unternehmens BioNTech Manufacturing GmbH vom 1. Dezember 2020 nach Artikel 4 Absatz 1 der Verordnung (EG) Nr. 726/2004, mit Stellungnahme ihre Empfehlung für die bedingte Zulassung des Arzneimittels „“Comirnaty” – COVID-19- mRNA-lmpfstoff (Nukleosid-modifiziert)“ abgegeben hat – EMA Assessment report “Comirnaty” Procedure No. EMEA/H/C005735/0000 (Dok 1)
  2. die Europäische Kommission

„gestützt auf den Vertrag über die Arbeitsweise der Europäischen Union, gestützt auf die Verordnung (EG) Nr. 726/2004 des Europäischen Parlaments und des Rates vom 31. März 2004 zur Eestlegung von Gemeinschaftsverfahren für die Genehmigung und Überwachung von Human- und Tierarzneimittel und

zur Errichtung einer Europäischen Arzneimittel-Agentur, insbesondere auf Artikel 10 Absatz 2 und Artikel 14-a, gestützt auf die Verordnung (EG) Nr. 507/2006 der Kommission über die bedingte Zulassung von Humanarzneimitteln, die unter den Geltungsbereich der Verordnung (EG) Nr. 726/2004 des Europäischen Parlaments und des Rates fallen, gestützt auf den Antrag des Unternehmens BioNTech Manufacturing GmbH vom 1. Dezember 2020 nach Artikel 4 Absatz 1 der Verordnung (EG) Nr. 726/2004, nach Stellungnahme der Europäischen Arzneimittel-Agentur, die am 21. Dezember 2020 vom Ausschuss für Humanarzneimittel abgegeben wurde, in Erwägung nachstehender Gründe : (1) Das Arzneimittel „“Comirnaty” – COVID-19-mRNA-lmpfstoff (Nukleosid-modifiziert)“ erfüllt die Anforderungen der Richtlinie 2001/83/EG des Europäischen Parlaments und des Rates vom 6. November 2001 zur Schaffung des Gemeinschaftskodexes für Humanarzneimittel. (2) „“Comirnaty” – COVID-19-MRNA-lmpfstoff (Nukleosid-modifiziert)“ fällt in den Anwendungsbereich der Verordnung (EG) Nr. 507/2006, insbesondere von Artikel 2 Absatz 1. Ferner erfüllt das Arzneimittel gemäß Anhang IV die

 

Voraussetzungen in Artikel 4 der Verordnung für die Erteilung einer bedingten Zulassung. (3) Die Zulassung für das Inverkehrbringen von „“Comirnaty” – COVID- 19-mRNA-Impfstoff (Nukleosid-modifiziert)“ sollte daher vorbehaltlich bestimmter Bedingungen gemäß Artikel 14-a der Verordnung (EG) Nr. 726/2004 und gemäß der Verordnung (EG) Nr. 507/2006 erteilt werden. (4) Der Ausschuss für Humanarzneimittel vertrat die Auffassung, dass es sich bei „Einzelsträngige, 5‘- verkappte Boten-RNA (mRNA), die unter Verwendung einer zellfreien in-vitro- Transkription aus den entsprechenden DNA-Vorlagen hergestellt wird und das virale Spike (S)-Protein von SARS-CoV-2 kodiert“ um einen neuen Wirkstoff handelt. (5) Die in diesem Beschluss vorgesehenen Maßnahmen entsprechen der Stellungnahme des Ständigen Ausschusses für Humanarzneimittel“ hat folgendes beschlossen:

„Artikel 1 – Für das Arzneimittel              Comirnaty” – COVlü-19-mRNA-lmpfstoff

(Nukleosid-modifiziert)“ dessen Merkmale in Anhang I dieses Beschlusses zusammengefasst sind, wird eine bedingte Zulassung gemäß Artikel 3 und Artikel 14-a der Verordnung (EG) Nr. 726/2004 erteilt. „“Comirnaty” – COVID-19- mRNA-Impfstoff (Nukleosid-modifiziert)“ wird mit folgender Nummer in das Arzneimittelregister der Union eingetragen: EU/1/20/1528. Artikel 2 – Die Zulassung des in Artikel 1 genannten Arzneimittels unterliegt den in Anhang II aufgeführten Anforderungen und Bedingungen, auch in Bezug auf die Herstellung. Diese Anforderungen werden jährlich überprüft. Artikel 3 – Die Etikettierung und die Packungsbeilage des in Artikel 1 genannten Arzneimittels müssen den im Anhang III aufgeführten Bedingungen entsprechen. Artikel 4 – Die Geltungsdauer der Zulassung beträgt ein Jahr ab dem Zeitpunkt der Bekanntgabe dieses Beschlusses. Artikel 5 – Dieser Beschluss ist an BioNTech Manufacturing GmbH, An der Goldgrube 12, 55131 Mainz, Deutschland gerichtet.“ – Europäische Kommission Durchführungsbeschluss vom 21.12.2020 über die Erteilung einer bedingten Zulassung für das Humanarzneimittel „“Comimaty”-COVID-19-mRNA-Impfstoff (Nukleosid-modifiziert)“ gemäß der Verordnung (EG) Nr. 726/2004 des Europäischen Parlaments und des Rates (Dok. A.2.1.).

  1. Dem obengenannten Durchführungsbeschluss der Europäischen Union sind vier (IV) Anhänge beigelegt – Anhang I (Zusammenfassung der Merkmale des Arzneimittels), Anhang II (A. Hersteller des Wirkstoffs/der Wirkstoffe biologischen Ursprungs und Hersteller, die für die Chargenfreigabe verantwortlich ist sind), Anhang III (Etikettierung und Packungsbeilage), Anhang IV (Schlussfolgerungen der Europäischen Arzneimittel-Agentur zur Erteilung der Genehmigung für das Inverkehrbringen unter „besonderen Bedingungen” (Dok. 2.2.).
  2. Mit Durchführungsbeschluss vom 8. Jänner 2021 über die Änderung der mit Beschluss C(2020) 9598 (final) erteilten bedingten Zulassung des Humanarzneimittels „”Comirnaty” – COVID-19-mRNA-Impfstoff (Nukleosid-modifiziert)” hat die Europäische Kommission, nach Stellungnahme der Europäischen ArzneimittelAgentur, die am 8. Januar 2021 vom Ausschuss für Humanarzneimittel abgegeben wurde, die Änderung des ursprünglichen Beschlusses beschlossen (Dok. 2.3.).
  3. Mit Durchführungsbeschluss vom 2. Februar 2021 über die Änderung der mit Beschluss C(2020) 9598 (final) erteilten bedingten Zulassung des Humanarzneimittels „”Comirnaty”” – COVID-19-mRNA-Impfstoff (Nukleosid-modifiziert)” hat die Europäische Kommission, nach Stellungnahme der EMA, die am 2. Februar vom Ausschuss für Humanarzneimittel abgegeben wurde, die Änderung des ursprünglichen Beschlusses beschlossen (Dok. 2.4.).
  4. Dies alles vorausgeschickt, wird hiermit Klage auf Feststellung und Erklärung der Nichtigkeit laut Art. 263 AEUV des obengenannten Durchführungsbeschlusses der EU-Kommission vom 21. Dezember 2020 samt aller nachfolgender Änderungen und Integrierungen aus folgenden Klagegründen eingereicht.

Klagelegitimation laut Art. 263 AEUV

  1. Die Klägerinnen sind allesamt im Bereich des Gesundheitswesen oder der Alten- und Krankenpflege als Ärzte, Krankenpflegerinnen, Altenbetreuerinnen etc. tätig und damit seit nunmehr fast zwei Monaten einem ständig wachsenden Druck in Richtung Covid-Impfzwang ausgesetzt. Italien hat wie andere EU-Mitgliedstaaten, in erster Linie mit der „Verimpfung” von “Comirnaty” in der letzten Dezemberwoche 2020 begonnen.
  2. “Comirnaty” ist die erste in der EU auf mRNA basierte Substanz, die als sog. Covid-

„Impfstoff” zentral von der Europäischen Kommission bedingt zugelassen wurde. Auch die zwei weiteren mittlerweile als sog.                               Covid-„Impfstoffe” zugelassenen

Substanzen (Hersteller: Moderna und AstraZeneca) sind experimenteller Natur.

  1. Insbesondere auf Personen, wie den Klägerinnen, die im Bereich des Gesundheitswesens und Pflege arbeiten, wird ein immenser Druck, beginnend von einem sozial moralisierenden Druck bis hin zur Androhung arbeitsrechtlicher Konsequenzen, ausgeübt, sollten sie sich nicht der sog. Covid-„Impfung” unterziehen.
  2. Von Seiten der seit einem Jahr zu den exklusiven Haus- und Hofberatern der Regierungen der EU-Mitgliedsländer avancierten Virologen wird öffentlich dazu aufgerufen, insbesondere jene EU-Bürger, die im Bereich des Gesundheitswesens und der Pflege arbeiten und sich in Anbetracht der mit den experimentellen Covid- „Impfstoffen” verbundenen Risiken und des nicht nachgewiesenen Nutzens (siehe nachfolgend) weigern, sich diesen auf Gentechnik basierten Substanzen auszusetzen, „rechtlich zu verfolgen” (siehe hierzu Artikel in der italienischsprachigen Südtiroler Tageszeitung Alto Adige vom 13.01.2021 – Dok. 3.1.). Aus internen Mitteilungen der Südtiroler Sanitätsbehörde sowie aus Mitteilungen der Südtiroler Ärztekammer an die Ärzte geht hervor, wie die Sanitätsbehörde bzw. die Vorgesetzten und die Ärztekammer, die Bediensteten (Ärzte, Sanitätspersonal) bzw. auch frei niedergelassenen in der Ärztekammer eingetragenen Ärzte auffordern, sich der Covid-„Impfung” zu unterziehen, und Druck machen.

So geht aus Email-Korrespondenz des Südtiroler Sanitätsbetriebes hervor, dass man auf Aufforderung des italienischen Gesundheitsministeriums melden musste, welche Mitarbeiter sich an der Covid-Impfung beteiligen und welche nicht (Dok. A.3.2).

  1. Italien hat wie andere EU-Mitgliedsländer mit der Verabreichung des Covid- „Impfstoffes” “Comirnaty” begonnen (Dok. 3.3), so wie dies im nationalen Covid- „Impfplan” vom 7.12.2020 vorgesehen ist (Dok. A.3.4.). Den Klägerinnen des Gesundheits- und Pflegebereichs wird mangelndes Verantwortungsgefühl sowie mangelnde Solidarität den Mitarbeitern und den anvertrauten Patienten/zu Pflegenden unterstellt (Dok. A.3.5, A.3.6., und A.3.7.).
  2. Auch aus dem übrigen Staatsgebiet ergehen massenhaft Meldungen über Impfzwang (aktuell mit Corminaty) zu Lasten der im Bereich des Gesundheitswesen und der Pflege Bediensteten (A.8. und A.3.9.).

Den „”Comirnaty”-Verweigeren” unter dem im Gesundseitswesen- und der Pflege tätigen Personal wird konkret mit Kündigung gedroht.

  1. Durch die zentralisierte Zulassung von “Comirnaty” am 21.12.2020 ist von Seiten der Europäischen Kommission dieser Wirkstoff automatisch in jedem Mitgliedstaat zugelassen, d.h., es hat keiner weiteren Entscheidung des einzelnen Mitgliedstaates bedurft, um diesen Wirkstoff auch auf italienischem Territorium zuzulassen.
  2. Es besteht daher eindeutig die Klagelegitimation laut Art. 263 AEUV der oben genannten Kläger*innen, nachdem der hier angefochtene Durchführungsbeschluss der EU-Kommission und die dieser vorausgegangene Stellungnahme der EMA, eine direkte Wirkung auf die vom EU-Vertrag geschützte persönliche Position der Kläger*innen und deren Grundrecht auf körperliche Unversehrtheit haben.
  3. Durch die widerrechtliche Marktzulassung von “Comirnaty” sind die Klägerinnen unmittelbar und persönlich betroffen, da ihre Grundrechte auf körperliche Unversehrtheit (Art. 3 EU-Charta), auf ein hohes Gesundheitsschutzniveau (Art. 168 AEUV, Art. 35 EU-Charta) und auf Verbraucherschutz (Art. 169 AEUV, Art. 38 EU- Charta) durch diesen Durchführungsbeschluss, wie nachfolgend ausgeführt, aufs Gröbste verletzt wird.
  4. Einzelne Klägerinnen       haben bereits vor dem hier angefochtenen

Durchführungsbeschluss mit einer am 19.12.2020 elektronisch zugestellten Abmahnung insbesondere die EU-Kommission und die EMA aufgefordert, von einer Zulassung der mRNA basierten experimentellen Wirkstoffe, wie “Comirnaty”, aufgrund der enormen, derzeit gar nicht in der Gesamtheit überschaubaren Risiken, abzusehen (siehe Abmahnungsschreiben vom 19.12.2020 in Dok. A.4). Eine Reaktion bzw. Antwort auf diese Abmahnung blieb übrigens aus.

  1. Laut 168 AEUV muss bei der Festlegung und Durchführung aller Unionspolitiken und -maßnahmen ein hohes Gesundheitsschutzniveau sichergestellt werden. Den EU-Bürgern steht das in Art. 3 EU-Charta verankerte Grundrecht auf körperliche Unversehrtheit, und das in Art. 35 EU-Charta verankerte Grundrecht auf ein hohes Gesundheitsschutzniveau zu.
  2. Es ist die EU-Kommission, die am 17. Juni 2020 eine „europäische

Impfstoffstrategie” zur raschen Entwicklung, Herstellung und Verbreitung eines Corona-Impfstoffes vorgestellt hat (Dok. A.5), im Rahmen welcher am 11.11.2020 mit dem Pharmaunternehmen BioNTech/Pfizer ein Vertrag über den Erstkauf von 200 Millionen Impfdosen im Namen aller EU-Mitgliedsstaaten sowie eine Option für die Bestellung weiterer 100 Millionen Dosten vereinbart wurden. Laut dem nicht offengelegten Vertrag sollte die                                                                                Lieferung,         wie aus den

„Kommunikationsveröffentlichungen” der EU-Kommission hervorgeht, dann erfolgen, sobald ein nachweislich sicherer und wirksamer Impfstoff gegen Covid-19 verfügbar wird.

Die von der EU-Kommission vorgegebene „europäische Impfstrategie” sollte auf „Sicherstellung der Qualität, Sicherheit und Wirksamkeit der Impfstoffe” abzielen. Dass die europäische Impfstrategie diesem gesetzlich al condicio sine qua non vorgesehenen Erfordernis speziell bei der Zulassung des Wirkstoffes “Comirnaty” nicht nachgekommen ist, wird nachfolgend ausgeführt und dokumentiert.

Am 19.01.2021 präsentierte die EU-Kommission eine Mitteilung, in der sie die Mitgliedstaaten auffordert die EU-weite Ver-Impfung der bereits zugelassenen experimentellen „Impfstoffe“ (allen voran “Comirnaty”) zu beschleunigen. Bis März 2021 sollen mindestens 80% der über 80-Jährigen sowie 80% des Personals in Gesundheits- und Sozialberufen in allen Mitgliedstaaten geimpft werden. Bis Sommer 2021 sollen in der EU mindestens 70% der Erwachsenen geimpft sein. Die EU-Kommission übt also unübersehbaren und klaren Druck in Richtung Durchimpfung der Bevölkerung mit experimentellen auf Gentechnik basierten Substanzen (siehe nachfolgend) aus. Da die Mitgliedstaaten (insbesondere auch Italien) aufgrund der desaströsen wirtschaftlichen Auswirkungen wiederholter Lockdowns in eine große finanzielle Abhängigkeit von der Europäischen Gemeinschaft geraten sind, ist der Druck, den die Europäische Kommission auf die
einzelnen Mitgliedsstaaten in Richtung Covid-Impfung ausübt, von besonderer „Qualität”.

Die „europäische Impfstrategie“ sieht Beschäftigte im Gesundheitswesen ganz oben in der Liste der prioritär zu „impfenden“ Personengruppen vor.

  1. Die Klägerinnen sehen sich einerseits einem enormen sich zu einem direkten Impfzwang verdichtenden, nachweislich durch die EU-Kommission aufgebauten Druck ausgesetzt, und andererseits, als besonders davon betroffene EU-Bürger (weil einer priorisierten Personengruppe im von der EU-Kommission vorgegebenen Impfprogramm angehörend) aus den nachfolgend angeführten Gründen, einem konkreten unzumutbaren und gesetzeswidrigen, durch die EU-Kommission mit dem hier angefochtenen Durchführungsbeschluss (samt nachfolgender Änderungen und Integrierungen) herbeigeführten konkreten EU-rechtswidrigen enormen Gesundheitsrisiko ausgesetzt.
RECHTSANWALT

Drosten-PCR-teszt-tanulmány: Visszavonási kérelem benyújtása tudományos hibák és hatalmas összeférhetetlenség miatt

 

22 nemzetközi tudós végezte el Cornam és munkatársai tanulmányát. Ez alapvető fontosságú volt a SARS-CoV-2-PCR teszt létrehozásához. al, amelyben Drosten professzor kulcsszerepet játszott, független szakértői felülvizsgálati eljárásnak vetették alá.
Megállapítás: A tanulmány kilenc súlyos tudományos hibát és három kisebb pontatlanságot tartalmaz.

A kutatók a tanulmány visszavonására vonatkozó kérelmet 2020. november 27-én nyújtották be az Eurosurveillance folyóiratba.

Érdekes módon maga Drosten professzor a magazin szerkesztője, amely a csak 2020. január 21-én benyújtott kiadványt felülvizsgálati eljárás alá vetette – mivel ez most csak felületesnek tűnik – és abszolút nyilvántartásban tette közzé csak két nappal később.

A kritika pontjai a következők:
1. Az alapozók kialakítása nem megfelelő: pontatlan az alapösszetétel, túl alacsony GC-tartalom, túl magas koncentrációk a tesztben. Az egyetlen tudományosan releváns PCR (N gén) bemutatásra kerül, de még nem ellenőrizték, és a WHO nem javasolja tesztelésre.

2. A csatlakozási hőmérsékletet túl magasra választják, így elősegíti a nem specifikus kapcsolódást, így a SARS-CoV-2-től eltérő génszekvenciákat is fel lehet jegyezni.

3. A cikkben a ciklusok száma 45-ként van megadva, és a CT-értékre nincs meghatározva az a küszöb, amelyig a reakció valóban pozitívnak minősül. Általánosan ismert, hogy a 30 feletti ciklusokból származó PCR-vizsgálatok rendszeresen már nem engednek következtetéseket levonni a minta vírussal való szennyeződéséről.

4. Nem végeztek biomolekuláris validálást, így nincs megerősítés arról, hogy az amplifikátumok valódiak, valóban létrejönnek, és hogy a keresett szekvenciát is igazolják

5. Sem pozitív, sem negatív kontrollokat nem végeztek a vírus kimutatása tekintetében.

6. Nem állnak rendelkezésre olyan szabványosított kezelési utasítások, amelyek biztosítanák a tesztismétlést a felhasználói laboratóriumokban, azonos feltételek mellett.

7. A pontatlan kísérleti beállítás miatt fennáll a téves pozitív eredmények kockázata.

8. Tekintettel a tanulmány benyújtása és közzététele közötti nagyon rövid időtartamra, nagyon valószínűtlen, hogy a szakértői felülvizsgálati folyamat egyáltalán lezajlott. Ha szakértői felülvizsgálatra került sor, az nem volt megfelelő, mert a feltárt hibákat, beleértve a formai hibákat sem találták.

9. Hatalmas érdekkonfliktusok vannak legalább a szerzők közül négy mellett, hogy két szerző (Prof. Drosten és Chantal Reusken) az Eurosurveillance szerkesztőségébe tartozik. Két összeférhetetlenségről derült fény 2020. július 29-én: Olfert Landt a TIB Molbiol ügyvezető igazgatója, Marco Kaiser a GenExpress vezető kutatója és a TIB Molbiol tudományos tanácsadója. Ezeket az összeférhetetlenségeket a tanulmány eredeti verziója nem fejtette ki, a PubMed-en közzétett változatban még mindig hiányoznak. A TIB Molbiol az a cég, amely állítólag az első volt, aki a Corman-Drosten kéziratban közzétett protokoll alapján gyártotta a PCR készleteket (Light Mix). Saját beszámolója szerint a vállalat már eladta a tesztkészleteket,

Victor Corman és Prof. Drosten nem jelezték kettős hovatartozásukat: nemcsak a Charité közjogi társaságnál dolgoznak, hanem a Labor Berlin Charité Vivantes GmbH-nál is. Ők felelősek a vírusdiagnosztikáért a laboratóriumban, amely valós idejű PCR-vizsgálatokat végez.

A részt vevő bírálók szavai nagy súlyúak, mivel a szóban forgó szakterületre összpontosították a szakemberek tudását. Köztük a Pfizer kutatásának korábbi vezetője, dr. Michael Yeadon, a genetikus, Kevin McKernan, a PCR-diagnosztika területén több szabadalommal rendelkező Humán Genom Projekt fő mozgatórugója, a molekuláris genetikus Dr. Pieter Borger, PhD, a fertőző betegségek és a megelőző orvoslás szakorvosa Dr. Fabio Franchi, a mikrobiológus és az immunológus Prof. emerit. Dr. Makoto Ohashi és a sejtbiológus, Prof. Dr. Ulrike Kämmerer.

 

 

Drosten-PCR-teszt-tanulmány: Visszavonási kérelem benyújtása tudományos hibák és hatalmas összeférhetetlenség miatt