Tanulmányok a Covid-19 gyógymódjai

https://principia-scientific.com/ivermectin-miracle-drug-against-covid-19/

 Az Argentínában, Nagy-Buenos Aires déli végén található Eurnekian Közkórház nemrég szponzorált egy COVID-19-et célzó klinikai vizsgálatot, az úgynevezett IVERCAR tanulmányt. A szponzorhoz más helyi kórházak is csatlakoztak, mint próba helyszíni szervezetek. A tanulmány eredményei alapján az argentin csoport felfedezte, hogy míg a kontroll csoportban a résztvevők 58% -a volt fertőzött COVID-19-vel a vizsgálat során, de az intervenciós kar (karragén és plusz ivermektin) feltárta, hogy a vegyület virucid hatásai valóban megvédhetik betegek SARS-CoV-2 ellen, és egyfajta profilaxisként szolgálnak. Ezek a tanulmányi eredmények nyomon követik a TrialSite által a múlt héten közzétett, Egyiptomból származó másik randomizált, kontrollált vizsgálat további pozitív eredményeit. 

Beavatkozási kombináció

Ez a vizsgálat ivermektin (Ivercass) és iota Carrageenan kombinációját használta . Az iota-karragenánra vonatkozó hipotézis a preprint szerver bioRxiv nemrégiben publikált tanulmányából  származik, amely  szerint az élelmiszeripari termékekben általában sűrítőszerként használt vegyület akár 6 ug / ml koncentrációban is sikeresen gátolta a SARS-CoV-2-t sejttenyészetekben.

 

A tanulmány

Az IVERCAR vizsgálat (NCT04425850)

 

https://clinicaltrials.gov/ct2/show/NCT04425850

 

két karot tartalmazott, köztük egy kontroll karot, valamint a karragenán és ivermektin karot. A vizsgálati csoport megpróbálta tesztelni azt a hipotézist, miszerint az ivermektin és a karrageenan olyan virucid hatásokat mutatnak be, amelyek valóban képesek csökkenteni a fertőzést.

Ez a vizsgálat megfigyelő volt, ezért kevesebb súlyú bizonyítékot hordoz, mint ahogy a TrialSite randomizált, kontrollált vizsgálat  is  jelentette  a múlt héten a Zagazig Egyetemről. A formálisan „Az ivermektin és a karrageenán témájának hasznossága a COVID fertőzés megelőzésében az egészséges emberek és az egészségügyi dolgozók körében” címet viselő tanulmány kezdetének dátuma 2020. június 1. volt, és a tanulmány becsült befejezési dátuma 2020. augusztus 10.. egészségügyi szakemberek, akik közül 407 nem kapott kezelést, 788 pedig önállóan beadott ivermektin orális csepp és iota-carrageenan orrspray naponta ötször, 14 napos periódus alatt.

 

Az eredmények

Az argentin vizsgálati csoport beszámolt arról, hogy a vizsgálati adatokból kiderült, hogy a kontrollcsoport résztvevői (pl. Nem vették be a vizsgált gyógyszerkombinációt) a résztvevők 58% -a volt megfertőzve COVID-19-vel a vizsgálat időtartama alatt. A vizsgálati csoport arról számolt be, hogy a carrageenan és az ivermectin karban nem regisztráltak fertőzéseket, bemutatva, hogy a vegyületek virucid hatásai potenciálisan védhetnek a COVID-19 ellen.

A vizsgálat elsődleges végpontja egy 30 napos időtartam alatt az egészségügyi személyzet „A fertőzés csökkenése” volt. A vizsgálati csoport a protokollban megállapította, hogy az átlagos dezertálás világszerte 27% volt. A vizsgálati csoport megállapította, hogy a cél a „drámai csökkentés” lenne, és feltételezve, hogy ezek az állítások tényszerűek, az eredmények szembeötlőek. A beavatkozási karból önként beadott 788 betegből egy nem betegedett meg a SARS-CoV-2-ben.

A csapat arról is beszámolt, hogy „mindkét molekula felhalmozódik a nyálmirigyekben, így képesek megakadályozni a tünetmentes betegek vírusterjedését azáltal, hogy inaktiválják a nyál vírusrészecskéit”.

Kutatási szponzor és webhelyek

A Clinicaltrials.gov webhelyen felsorolt ​​felelős fél Hector E. Carvallo, az Eurnekian Közkórház, míg más felek társulnak az eredményekhez, többek között az argentin Kórház Zonal General de Agudos, a Hospital Municipal Angel Marzetti, a Curenca Alta Kórház és a Centro Medico Caseros.

………………………………………………..

Számos ellenőrzött és megfigyeléses tanulmány azt mutatja, hogy az ivermektinnek erős vírusellenes és gyulladáscsökkentő hatása van. Nagyon súlyos esetekben is a halálozás akár 90% -kal csökken. De ha korán kezdődik, akkor a halálozás nulla, és nincsenek súlyos esetek.

Ezen eredmények miatt az Egyesült Államok Front-Line Covid-19 Kritikus Gondozási Szövetsége (FLCCC) az Ivermectint javasolja a covid-19  megelőzésére és a korai kezelésre .

Most megjelent (és szakértői vélemény) a JICM-nél!
A COVID-19 „MATH +” kórházi kezelési protokolljának klinikai és tudományos indoklása

Az FLCCC Alliance szakértők által áttekintett cikk, amelyet a Journal of Intensive Care Medicine publikált. Ez a protokoll életmentő megközelítést kínál a kórházban ápolt COVID-19 betegek kezelésében. A MATH + protokoll olcsó gyógyszerkombinációt kínál jól ismert biztonsági profilokkal, erős fiziológiai indokok és egyre növekvő klinikai bizonyíték alapján.

Az I-MASK + protokoll forradalmasítja a COVID-19 kezelését ”

Dr. Marik Paul (2020. október 30.)

A Front Line COVID-19 Critical Care Alliance kifejlesztett egy profilaktikus és korai ambuláns kombinációs kezelési protokollt a COVID-19-hez, I-Mask + néven . Ez a protokoll az Ivermectin, egy jól ismert parazitaellenes gyógyszer használatára összpontosít, amely nemrégiben felfedezett vírusellenes és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik, és gyorsan növekvő publikált orvosi bizonyítékokkal rendelkezik, amelyek bizonyítják annak egyedülálló és erős képességét, hogy gátolja a SARS-CoV- 2 replikáció.

Kérjük, látogassa meg ezeket a linkeket a teljes kép megtekintéséhez:

2020 márciusában először közzétettük a MATH + kezelési protokollunkat a COVID-19 számára , amelyet kórházi betegek számára szánunk . A közelmúltban kifejlesztett I-MASK + profilaxis és korai járóbeteg-kezelési protokoll a COVID-19- hez inkább a megelőzés és a korai járóbeteg-kezelés céljára szolgál a COVID-19 megfertőződése után. A protokollok tehát kiegészítik egymást, és mindkettő fiziológián alapuló kombinált kezelési rend, amelyet a kritikus gondozó orvosok vezetői dolgoztak ki. Minden összetevő gyógyszer az FDA által jóváhagyott, olcsó, könnyen hozzáférhető és évtizedek óta használatos, jól megalapozott biztonsági profilokkal.

……………………………..

Ivermectin.hu

ivermectin.hu

 

Kásler Miklós engedélyezi és elrendeli az Ivermectin klinikai alkalmazását és tesztelését, vizsgálatát. Az Ivermectin minden szinten kell. science-stories.hu○.

……………………………………………………….

Kásler: elkezdik itthon vizsgálni az ivermectint

Részleteket még nem tudni, csak hogy a Dél-pesti Centrumkórház és az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet vesz részt benne.

…………………………………..

Dr. Tóth Sándor

(1952. 11. 12. –)
virológus-immunológus.

A szer

Az ivermectin egy félszintetikus, makrociklikus lakton antibiotikum, melynek a vírusfertőzésre háromféle hatása van:

  1. Képes teljesen blokkolni a vírus működését.
  2. A gazdasejtbe jutva az importin α-1-β transzportfehérje komplexet gátolja, ami azért lényeges, mert ez a molekulacsoport felelős a vírus azon fehérjéinek sejtmagba juttatásáért, melyek a fentebb említett módon képesek kikapcsolni a sejt interferonkaszkádját kódoló géneket.
  3. A molekula külső felszíne zsíroldékony, azonban található benne egy pici, ionos jellegű öböl: ha két ivermectin egymással szembefordul, külső lipidburok és belső ionos mag képződik. A külső burok képes áthatolni a sejthártyán, mely egy lipid kettős réteg, az ionos mag pedig képes cinkionok szállítására, melyek a sejtbe jutva antivirális hatást fejtenek ki. Többek között ezért tartalmaz a Budapest-Covid-Protokoll és több nemzetközi javaslat is cinket.

Nemzetközi tanulmányok

Az ICON-tanulmány

A szakmailag elbírált tanulmány talán a legfontosabb és legnagyobb a vírus kutatásának történetében. Juliana Cepelowicz Rajter vezetésével a kutatócsapat azt vizsgálta, hogy az ivermectin milyen mértékben előnyös a Covid–19-ben szenvedő kórházi betegek számára. A klinikai vizsgálat szigorú és módszertanilag rendkívül precíz megfigyelési vizsgálat volt a floridai Broward Health kórházban.

Megállapították, hogy ivermectin használata mellett a SARS-CoV-2 alacsonyabb mortalitással jár, markánsan csökkenti a felépülési időt, valamint szignifikáns hatékonyságú súlyos tüdőproblémákkal küzdő betegek esetén is. Dr. Rajter és csapata most randomizált és kontrollált vizsgálat segítségével az ígéretes eredmények megerősítésén dolgozik. Az ICON-tanulmány eredményei számos protokoll alapját jelentették világszinten.

Dr. Tarek Alam a Dakkai Egyetemen az ivermectin hatásosságát vizsgálta. A vezető főorvos-kutató azt tapasztalta, hogy 2 dózis ivermectin, valamint többnapos doxiciklinterápiát követően a betegek négy nap alatt 100 százalékig tünetmentessé váltak. A professzor 2020. augusztus 3-án eredményeit megerősítette: a Bangladesi Orvosi és Kutatási Tanács (BMRC) által jóváhagyott klinikai, randomizált és ellenőrzött vizsgálatot sikerrel végezte el, szignifikáns gyógyulási és felépülési aránnyal.

Az ivermectin és a doxiciklin kombinációs kezelése mindössze három nap alatt 50 százalékkal csökkenti a beteg tüneteit, a betegek ezt követően átlagosan négy napon belül vírusmentessé is váltak. Dr. Alam beszámolt arról is, hogy Covid–19 tesztek tanúbizonysága alapján a páciensek átlagosan négy-tizennégy napon belül 100 százalékban vírusmentesek.

Az országban végzett vizsgálat az ivermectin perdöntő erejű megelőző és terápiás hatását bizonyította be. 304 páciensből 203 ivermectint kapott: a terápiát követően mindössze 15-en fertőződtek meg a betegségben. 101 páciens nem kapott gyógyszert – ebben a csoportban több mint 50 százalék fertőződött (59 fő).

100 közepes állapotú betegből 99 meggyógyult 4 napos ivermectinkezelésre, 1 állapota romlott a kezelés végére. 100 súlyos betegből 94 meggyógyult, 4 állapota romlott a kezelés végére, 2 meghalt. (A klorokinnel 9 napig kezelt 100 közepes állapotúból 74 meggyógyult, 22 állapota romlott a kezelés végére, 4 meghalt. 100 súlyosból 50 meggyógyult, 30 állapota romlott a kezelés végére, 20 meghalt.)

A ScienceDirectben is megjelent eredmények a WHO által is megerősített ajánlásban összegződtek, mely az ivermectin profilaktikus hatását és a kezelés fontosságát is hangsúlyozza.

A kritikus szakmai panelbeszélgetést követően az összes résztvevő orvos arra a következtetésre jutott, hogy az ivermectin potenciális molekula lehet a koronavírussal fertőzött emberek profilaxisában és kezelésében vírusellenes tulajdonságai, valamint tényleges költségei, elérhetősége, jó tolerálhatósága és biztonsága miatt.

Nemzetközi engedélyezés

Az alábbiakban nézzünk példákat arra, hogy a humán ivermectin engedélyezése milyen intézkedésekhez vezetett.

  • Az egészségyügyi minisztérium megelőzésre is alkalmasnak nyilvánította az ivermectint kontaktokban;
  • Egyiptom engedélyezi az ivermectint a Covid–19 kezelésére, az egészségügyi minisztérium kezelési protokollt ad ki.

Peruban az egészségügyi minisztérium május 8-án hivatalosan beillesztette az ivermectin használatát a Covid–19-terápiás protokollba. Hivatalos dokumentum elérhető!

  • Az Egészségügyi Minisztérium (MINSA) egészségügyi védőfelszerelést és gyógyszert oszt az ország 17 régiójában, ivermectint is!
  • Nyolc perui régióban végzett felmérés alapján az ivermectin kiosztását követő időszakban drámai csökkenés állt be a veszélyeztetett korosztályok Covid–19-halálozásában;
  • Iquitos tartományban az ivermectin szétosztása után a halálozási ráta 0,56%-ról 0,03%-ra csökkent.
  • A bolíviai egészségügyi minisztérium engedélyezte az ivermectin használatát Covid–19-kezelésben;
  • Bolívia Beni régiójában (Trinidad székhellyel) ingyenes ivermectincsomagokat kezdtek kiosztani a régió lakosságának (május 20.).

EGYESÜLT ÁLLAMOK

Az amerikai gyógyszerhatóság (FDA) hivatalos álláspontja szerint a gyógyszer emberi felhasználása több betegség kezelésére is engedélyezett, bár koronavírus-fertőzés gyógyítására nincs indikációja, de tiltása sem. Belgyógyász és immunológus szakorvos kollégám, Dr. Vajó Zoltán amerikai tudósító személyesen tud ugyan olyan, ivermectinnel kezelt covidos betegről, aki gyors gyógyulásról számolt be, ő maga azonban még nem adott ilyen gyógyszert koronavírusos páciensnek.

AUSZTRÁLIA

Thomas Borody professzor hatására augusztus 20-tól háziorvosok számára engedélyezett az ivermectin felírása és használata mint olcsó, generikus gyógyszereken alapuló sikeres gyógymód.

(Borítókép: Ivermectinkapszulák. Fotó: picture alliance / Getty Images Hungary)

Forrás: https://index.hu/techtud/egeszseg/2020/11/27/hatasos_koronavirus-gyogyszer_az_ivermectin/

……………………………………………………………….

Thailand Medical: Indiai Ivermectin tanulmány hatásosságáról

https://www.thailandmedical.news/

https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2020.10.29.20222661v1

………………………………………………………………………………….

 

………………………………..

A klorokin hatása a COVID-19 ellen – Semmelweis Hírek

semmelweis.hu › hirek › 2020/03/24 › a-klorokin-hatas…

 

  1. márc. 24. — A hydroxychloroquineés a chloroquine farmakokinetikája hasonló: … kimutatható, hogy képes gátolni több koronavírusin vitro replikációját.

https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0924857920300881

……………………………………………

Tech: Találtak két gyógyszert, melyek együtt hatékonyak … – Hvg

hvg.hu › tudomany › 20200319_koronavirus_jarvany…

 

  1. márc. 19. — A koronavírus-járvány megállítása szempontjából különösen fontos … az azitromicin felerősítette a hatását(zölddel jelölt betegek), és jóval …

 

……………………………

Koronavírus: az Alkaloida szerint már gyártásra kész a …

www.webbeteg.hu › cikkek › egeszsegugy › az-alkaloi…

 

  1. ápr. 3. — Az Alkaloida Zrt. készítené Tiszavasváriban a koronavírustüneteit enyhítő … A Hydroxychloroquine200 milligrammos tablettát már törzskönyvezték az Egyesült … Az engedélyezéshez a gyógyszerkölcsönhatás vizsgálata is …

…………………………………………

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felfüggesztette a hidroxi-klorokinnal folytatott átfogó, nemzetközi vizsgálatsorozatot. A Solidarity nevű vizsgálatsorozatnak csak a hidroxi-klorokint érintő kísérleteit függesztik fel addig, amíg a gyógyszer biztonságosságára vonatkozó adatokat felül nem vizsgálják – jelentette be Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, a WHO főigazgatója.

Noha kevésbé hajlamos felhalmozódni a szervezetben, mint a szerkezetileg hozzá igen hasonló klorokin, ezért a hidroxi-klorokin használatáról úgy gondolják, hogy biztonságosabb, sok ember bevonásával szervezett nagy vizsgálatok mindeddig sem ezt, sem a SARS-CoV-2 elleni hatékonyságát nem bizonyították.

A potenciális COVID-ellenszerként próbálgatott és a Trump elnök által már-már csodaszerként hivatkozott hidroxi-klorokin amúgy nem kifejezetten antivirális szer, néhány laboratóriumi vizsgálat mégis arra utal, hogy lehet antivirális hatása. Ez a Qubit által a témában korábban felkeresett szakértő szerint elsősorban abban rejlik, hogy gátolja a SARS-CoV-2 sejtekbe jutását, és valamelyest a vírus replikációját is. A COVID-betegségben feltételezett jótékony hatását az is erősítheti, hogy a súlyos, esetenként életveszélyes tüneteket produkáló betegekben a feltételezések szerint hatékonyan csökkenti az úgynevezett citokin vihar kialakulásának esélyét, ezt a tulajdonságát használják ki a krónikus gyulladásos betegségek kezelésében is.

 

…………………………………….

http://www.drschmidtzsuzsanna.hu/blog/antimalarias-szert-covid-19re   AZ OLDALÁN A CIKKBŐL :

Antimaláriás szert COVID-19-re?

2020.03.29.

Az antimaláriás gyógyszereket (klorokin, hidroxiklorokin) kiterjedten használjuk a reumatoid artritisz, az SLE és egyéb szisztémás autoimmun betegségek kezelésében. Malária elleni gyógyszereket vizsgálnak világszerte, hogy lehet-e velük kezelni a jelenleg pandémiát okozó human koronavírus (CoV-2) fertőzést. Több kutatás is folyik, a cél, hogy amíg nincs védőoltás (ez még legalább egy év), addig olyan könnyen hozzáférhető, hétköznapi gyógyszereket kutassanak fel, amelyekkel hatékonyan lehet kezelni a tüneteket.

 

Az USA-ban a Minnesotai Egyetemen a malária kezelésére használt hidroxiklorokint (HCQ) tesztelik egy 1500 fős kutatásban. A gyógyszernek nem csak vírusölő hatása van, hanem gátolja olyan fehérjék termelődését is, amik hozzájárulnak egyes vírusos megbetegedések gyulladásos szövődményeihez.

A francia hatóságok Európa-szintű “hadjáratot” indítottak a koronavírus ellen, melyben négy terápiát tesztelnek, köztük a HCQ-t, a koronavírus fertőzés kezelésére. Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban, az Egyesült Királyságban, Németországban és Spanyolországban összesen 3200, Franciaországban pedig 800, COVID-19 fertőzéssel kórházban ápolt beteg vesz részt a vizsgálatban.

Kínában a COVID-19 járvány kirobbanása (2019 november) óta alkalmazzák a klorokint (CQ) és klinikai vizsgálatban igazolták annak hatékonyságát, mind a tüneteket mind a vírus eliminációt illetően, napi 2x500mg mennyiségben. A CQ antiviralis hatását először in vitro a 2004-es szintén humán CoV okozta SARS járvány kapcsán igazolták, Marc van Ranst virológus professzor vezetésével (Belgium, Leuwen).

További kísérletek folynak antimaláriás szerekkel Ázsia más országaiban, pl. Indonéziában és Ausztráliában is, de bizonyára szerte a világban, így Magyarországon is.

Franciaországban, a Marseillei-i egyetemi kórházban Didier Raoult infektológus professzor vezetésével már egy hónapja HCQ-val kezelik a koronavírusos betegeket. Eredményeiket nemzetközi tudományos lap közlésre is elfogadta (Gautret et al), A nyílt nem-randomizált klinikai vizsgálatban a HCQ hatékonynak bizonyult a COVID-19 kezelésére, azithromycn hozzáadásával még jobb eredmény érhető el.

 

36 COVID-19 beteget vontak be a vizsgálatba, 6 beteg tünetmentes volt, 22 felső –, 8 alsó légúti tünetekkel jelentkezett. Garatváladékukból naponta mintát vettek a vírus infekciót követő 6 napon át. 20 fő kapott gyógyszert, 16 beteg megtagadta a kezelést és mint negatív kontrol szerepelt. A 6. post inkluziós napon a HCQ kezelt betegek 25%-a hordozta a vírust a kontrollok 90%-val szemben. Azithromycin (gyógyszernév: Azi-Sandoz, Sumamed) hozzáadásával a vírushordozás időtartama is szignifikánsan javult. (l. ábra) A betegek napi 3×200 mg HCQ-t kaptak 10 napon keresztül.

A COVID-19 elleni küzdelemben a malária elleni szerekkel elért eredmények reményt keltőek, de egyelőre csak kellő óvatossággal kezelendők.

 

Az antimaláriás szereket ma kiterjedten alkalmazzuk a reumatológiai gyulladásos kórképekben. Bázisterápiás szerek, a krónikus sokízületi gyulladás (reumatoid artritisz RA) és más szisztémás autoimmun betegség, az SLE kezelésében fontos szerepet  játszanak. RA-ban – annak korai és jóindulatú formájában – monoterápiaként vagy báziskombinációban, más betegségmódosító szerrel (metotrexat, leflunomid) együttadva alkalmazzuk.

 

Betegeim jelentős része is szedi, többnyire HCQ formában (gyógyszernév: Plaquenil, Quensyl).

Krónikus klorokin terápia mellett tehát a szemészeti és a szívgyógyászati kontrol elengedhetetlen.

…………………………………….

 

 

 

OLTÁSBIZTONSÁG és HATÉKONYSÁG fogalma,tartalma

 

Mielőtt az Országos Gyógyszerészeti Intézet, vagy az Európai Gyógyszerügynökség jóváhagyja bármilyen vakcina felhasználását, a gyártást végző üzemet ellenőrzik, hogy a termelés minden szakasza megfelel-e a biztonsági, sterilitási és minőségellenőrzési előírásoknak. A biztonsági vizsgálatok legtöbbjét az oltóanyaggyártó és a független hatóság laboratóriuma egyaránt elvégzi. A minőség a vakcina hatékonyságára vonatkozik, amely azt jelenti, hogy az oltott szervezetében megfelelő ellenanyagválaszt képes indukálni. Az óvatosság elve Ez az elv minden valós vagy vélt kockázat megszüntetésére törekszik. Az óvatosság elve alapvetően megfogalmazza, hogy amennyiben bizonytalan az emberi egészséget érintő kockázat léte vagy annak mértéke, a (szabályozó) intézetek óvintézkedéseket hozhatnak anélkül, hogy megvárnák, míg nyilvánvaló válik ezeknek a kockázatoknak a valóságossága és súlyossága.

Hatásosság Ebben a fejezetben a védőoltások hatásosságának a kérdéseivel foglalkozom. A védőoltások közvetlen célja, hogy csökkentsék a beoltott személy megbetegedési kockázatát adott fertőző betegségre vonatkozóan; közvetetten persze más hatást is elérnek (5. fejezet). Ez a cél meghatározza a védőoltások – elvárt – főhatását, így ennek lemérésére a megfelelő mérőszám az lesz, hogy a védőoltás valóban csökkenti-e a megbetegedési kockázatot, és ha igen, akkor mennyivel. Ez utóbbi is fontos kérdés, hiszen a védőoltások sem 100%-os hatásosságúak (ahogy semmilyen gyógyszer sem az), így azt nem várhatjuk, hogy akit beoltottak, az semmiképp ne betegedjen meg – de azt elvárhatjuk, hogy lényegesen kisebb eséllyel betegedjen meg. Ennek vizsgálata lesz e fejezet fő feladata. A magyar kötelező védőoltási rendben szereplő oltások mind jó hatásfokkal nyújtanak védelmet a megcélzott betegségek ellen; ebben a fejezetben ezt fogom alátámasztani. A következő érvek igazolják ezt az állítást: 1. A védőoltások által megcélzott fertőző betegségek a védőoltások bevezetése után drasztikusan visszaszorultak, sokszor nagyon rövid időn belül (7.1. alfejezet). 2. Sok fertőző betegség esetén a kevésbé szigorú oltási rendet alkalmazó országokban van több megbetegedés (akár nagyságrendileg is több!) a szigorúbb oltási rendű országokkal összevetve, adott esetben még akkor is, ha az előbbiek a gazdaságilag fejlettebbek, vagy előnyösebb társadalmi-szociális helyzetben vannak (7.2. alfejezet). 3. A manapság lezajló járványok aránytalan többségben érintik az oltatlanokat (7.3. alfejezet). 4. Bizonyos védőoltások esetén pedig klinikai kísérletek adatai igazolják a hatásosságot

Hatásosság Hatásosság 7.1. Sok fertőző betegség visszaszorult vagy szinte eltűnt az ellene adott védőoltás bevezetése után Ez a legkézenfekvőbb érv a védőoltások hatásossága mellett,

TEHÁT HATÁSOS : ha beadása után a betegség visszaszorul  vagy eltűnik

Mérőszáma a morbiditás, hogy mennyien betegedtek meg az oltás előtt és a beadása után ez mennyire csökkent ,nem mérőszáma a mortalitás

 

De erről szó nincs, a védőoltásokat természetesen azért adjuk, hogy az emberek ne betegedjenek meg. Az csak közvetett, a morbiditás csökkenésén keresztül fellépő hatás, hogy így nyilván a halálozás is csökkenni fog. A védőoltás-ellenesek tehát egész egyszerűen nem azzal mérik le az oltás hatásosságát, amire az oltásnak hatnia kell!

Ezen a ponton rögtön világos lesz az is, hogy ezzel a hamisítással miért jön ki az, amit sugallani akarnak, hogy ti. a védőoltásoknak nincs hatásuk. Az, hogy valaki megbetegszike, általában kevés dolog függvénye (a szerencsén túl) – a legtöbb betegségnél a szociális körülményeknek, egészségügyi ellátásnak stb. magára a megbetegedési kockázatra nincs túl nagy hatása. Ezzel szemben, az, hogy egy megbetegedett meghal-e, nagyon sok tényező függvénye; ezek közül elsődlegesen az egészségügyi ellátásnak van szerepe: ma már van lélegeztetőgép, EKG, röntgen, labordiagnosztika, intenzív osztály stb. stb., ezért a megbetegedettek közül akár a rosszabb állapotúakat is, akiket korábban elvitt volna a kór, meg lehet menteni. Na de mi köze ennek ahhoz, hogy mennyire hatásos a védőoltás?! Azt meg csak a fentiek apró kiegészítéseként teszem hozzá, hogy a halálozási adatok használata nemcsak egyszerűen formálisan helytelen, hanem még értelmetlen is, hiszen a betegségekkel kapcsolatban nem a halálozás az egyetlen, ami számít; ld. a védőoltások szükségességénél (11. fejezet). A mortalitás használata csak akkor lenne jogos, ha a betegség halálozási aránya nem változna az időben, de mint láttuk, legtöbbször ennek épp az ellenkezője az igaz. Valójában tehát a mortalitás mint mutató használata mellett csak egyetlen érv szólhat, ez pedig az, hogy azt kevésbé befolyásolja a betegség felismerése és a jelentési fegyelem; de ennek szerencsére csak nagyon régi adatoknál, vagy nem egyértelműen diagnosztizálható, illetve nagyon enyhe betegségeknél lehet jelentősége.

a morbiditás az, hogy az egészségesek mekkora része betegszik meg (adott esetben rögzített hosszúságú időszakra vonatkoztatva, azaz rátaként;

hasonlóan a többi is), a letalitás (angolban néha: fatalitás) az, hogy a betegek mekkora része hal meg, a mortalitás pedig a kettő eredője: hogy az egészségesek mekkora része hal meg.

 

  1. fejezet Hatásosság Hatásosság Így már világos, hogy mi a probléma: a járványok nem azért törtek ki, mert az (országos) átoltottság alacsony volt, hanem azért, mert – a fenti leírásokból kivilágló, nagyon eltérő okokból, de – lokálisan alacsony volt! Emlékezzünk vissza: a nyájimmunitási határról szóló okfejtésnél (5. szakasz) is megemlítettem, hogy mindez akkor érvényes, ha az oltatlanok egyenletesen el vannak keveredve az oltottak között. Mint látjuk, a problémát épp az jelenti, amikor ez nem valósul meg. A konkrét okok nem fontosak számunkra, csak maga a jelenség: ott törtek ki a járványok, ahol az oltatlanok valamilyen oknál fogva térben csoportosultak (klasztereződtek). Az országos átoltottság ugyan nem rossz, vagy épp kifejezetten jó, de helyileg, például egy iskolai diákjainak körében rossz. A nem kötelező oltási rendszerekben tehát sokszor nem önmagában az okozza a problémát, hogy az átoltottság rossz, hanem az, hogy az oltást visszautasító szülők térben is koncentrálódnak! Ezek miatt tehát az – országosan számolt – átoltottság nem túl jó mutató. Jobban belegondolva ez józan ésszel is világos: ha egy 10 darab, egyenként 1 millió lakosú megyéből álló ország minden megyéjében van 900 ezer oltott és 100 ezer oltatlan, akkor lehet, hogy megbetegedés sem lesz egy olyan betegségből, ahol a küszöb mondjuk 80% (feltételezzük, hogy megyén belül már megvalósul a keveredés), míg ha van 9 megye, ami tökéletesen oltott, és 1, ami semennyire sem, akkor akár 1 millió beteg is lehet – holott az országos átoltottság mindkét esetben pontosan ugyanúgy 90%! Épp emiatt sok járványügyi adatszolgáltató rendszer az átoltottság mellett külön is megadja, hogy az ország területi egységeinek mekkora része teljesít egy adott minimális, például 80%-os átoltottságot, hogy ezzel is enyhítsék a fenti problémát

Biztonság

Miután tisztáztuk, hogy a védőoltások elérik a főhatásukat, következik a második kérdés: a biztonság. Hiába éri el ugyanis egy gyógyszer a főhatását, ha közben a mellékhatások kockázata, ami figyelembe veszi bekövetkezésük valószínűségét és súlyosságát, elfogadhatatlanul nagy. Minden gyógyszer alkalmazása mérlegelés a kettő (várható haszon és kockázat) között. Mint minden gyógyszernek, így a védőoltásoknak is lehetnek mellékhatásaik. (Hiszen, ahogy a klasszikus gyógyszerészmondás tartja: az egyetlen típusú gyógyszer, amelynek nincs mellékhatása, az amelynek főhatása sincs. . . ) E mellékhatásokat illetően semmiféle titok nincsen, a védőoltások alkalmazási előirata részletesen (becsült bekövetkezési valószínűséggel együtt) tartalmazza azokat. Abban egyetértés van, hogy ezek szinte elhanyagolhatók (olyan értelemben, hogy az említésre méltó gyakorisággal bekövetkezők nem súlyosak, a súlyosabbak nagyon ritkák, az igazán súlyos, maradandó károsodással járók pedig olyan ritkán fordulnak elő, hogy azokhoz képest szinte az oltóhelyre elutazás is kockázatosabb. . . ). Ennélfogva a mérlegelés szinte minden esetben egyértelmű végeredménnyel zárul. A kérdés tehát már csak az, hogy ezek az adatok megfelelnek-e a valóságnak.

A mellékhatások megítélésekor, ez általában is így van minden gyógyszernél, állandó problémát jelent annak eldöntése, hogy egy adott, gyógyszerbevitelt követő – nemkívánatos – esemény a gyógyszer miatt következett-e be (mert nyilván csak ekkor nevezhetjük egyáltalán „mellékhatásnak”, hiszen különben már a „hatás” szó használata sem jogos), vagy csak véletlenül lépett fel pont a gyógyszer bevitele után. Különösen, ha ez az esemény nem az alany halálozása volt (azaz egyrészt nincs mód felboncolni, másrészt a motiváció is kisebb, hogy nagyon alaposan utánajárjunk az esetnek), akkor nagyon nehéz, néha pedig egyenesen lehetetlen feladat egyes esetekben nyilatkozni arról, hogy volt-e ok-okozati összefüggés a gyógyszer bevitele és az esemény között.

Az oltásbiztonsági rendszereknek két alapvető célja képzelhető el, összhangban azzal, hogy az oltások mellékhatásai is két, jellegükben eltérő csoportra bonthatók. Az egyik esetben a mellékhatás magára az oltásra jellemző, azaz tökéletes minőségű gyártás, tökéletes tárolás és szakszerű beadás esetén is előfordulhatnak.

A másik kategória, amikor a mellékhatás nem az oltásra általában, hanem csak annak egy fiolájára, gyártási tételére (ún. sarzsra) vagy éppen a beadó orvosra jellemző, például mert a vakcina szennyeződött a gyártás során, nem megfelelő hőmérsékleten tárolták, rossz technikával adták be stb. (E kérdésekről a minőségbiztosítás kapcsán – 9. fejezet – még fogok beszélni.)

Ennek megfelelően az oltásbiztonsági rendszereknek három kihívásra kell választ adniuk, három feladatot kell megoldaniuk. 1. Az első célt tekintve az egyik feladat az, hogy – a mérleg „kockázat” oldalán – adatokat szolgáltasson a megbízható, hiteles kockázat/haszon mérlegeléshez, amit az oltások alkalmazása kapcsán el kell végezni.

  1. Szintén az első célhoz tartozik, de kicsit más jellegű egy másik fontos és érzékeny kérdés is: a további olthatóság eldöntése egyes nemkívánatos események fellépése esetén, azaz a kockázat/haszon elemzés nem globális, hanem adott egyénre vonatkozó elvégzése. Itt az oltásbiztonsági rendszerek feladata az ilyen esetek megtalálása. Ezt követi először is annak eldöntése, hogy a nemkívánatos esemény valóban mellékhatás-e – ennek nehézségeiről az „után” és a „következtében” különbségeiről szóló részben (8.1.2. szakasz) már részletesebben is szóltam. Ha erre nemleges a válasz, akkor a nemkívánatos esemény a további olthatóságot nyilván nem befolyásolja, de ha igen a válasz, akkor is kérdés a további olthatóság megítélése. Bizonyos mellékhatások ugyanis véletlenszerűnek tekinthető módon lépnek fel, így egy ilyen mellékhatás elszenvedése adott oltásnál nem befolyásolja a további olthatóságot, hiszen a véletlenszerűség egyúttal azt is jelenti, hogy a későbbi oltásnál a fellépés valószínűségét nem módosítja a korábbi esemény

Más eseményeknél viszont, ilyen például az oltás kiváltotta anafilaxiás reakció, tudható, vagy legalábbis erősen feltételezhető, hogy a mellékhatás bekövetkezése nem véletlenszerű, hanem egyéni érzékenység is szerepet játszik benne: ilyen esetekben az azonos típusú oltóanyaggal való ismételt oltástól el kell tekinteni, hiszen nagy lenne annak a valószínűsége, hogy a mellékhatás is újfent fellép. E kérdés megítélése természetesen orvosi – vakcinológusi – szakkérdés,

  1. A második cél vonatkozásában egy feladata van az oltásbiztonsági rendszereknek: gyorsan észlelni az ismert mellékhatás-profiltól történő eltérést, és minél hamarabb reagálni (kideríteni, hogy történt-e szennyeződés, tárolási vagy beadási hiba stb., az érintett sarzsokat visszavonni, ha szükséges, és így tovább).

Kísérletes/megfigyeléses Azokat a vizsgálatokat, ahol a vizsgálatot végző szándékosan befolyásolja, hogy az alanyok kapjanak, vagy épp ne kapjanak oltást, kísérletes (experimentális) vizsgálatnak szokás nevezni. Ahol a kutató csak megfigyeli az oltás utáni történéseket, de azt, hogy valaki kap-e oltást, nem irányítja, hagyja, hogy minden alakuljon úgy, ahogy magától alakulna, megfigyeléses (obszervációs) vizsgálatnak szokás nevezni. (Teljes összhangban a hatásosságnál látott (7. fejezet) definícióval.) Aktív/passzív Amennyiben a kutató (vagy az oltásbiztonsági rendszer) erőfeszítést fejt ki, hogy összegyűjtse a vizsgált mellékhatás(oka)t, például egy megfigyeléses vizsgálat esetében a kórházi dokumentációkból, népegészségügyi adatbázisokból kigyűjti

az adott betegségben szenvedők adatait, ezt összekapcsolja az immunizációs feljegyzésekkel stb., egy kísérletes vizsgálatnál megvizsgál minden kísérleti alanyt, akkor aktív módszerről szokás beszélni. Ha a rendszer nem végez erőfeszítést az esetkeresésre, csak begyűjti a mások által hozzá eljuttatott eseteket, akkor passzív rendszerről beszélünk. (Ezt a csoportosítást világosan meg kell különböztetni az előzőtől: ott az oltások beadásának aktív irányításáról volt szó, itt viszont az esetek (mellékhatások) aktív begyűjtéséről.) A fenti két dimenzió összesen négy kombinációt tesz lehetővé, ezek közül egy, a passzív, kísérletes vizsgálat természetesen értelmetlen (egy klinikai kísérletben mindig meg tudjuk vizsgálni az alanyainkat). Maradt három valós lehetőség, a következőkben ezeket mutatom be részletesebben is111 . 8.2.1. Aktív, kísérletes oltásbiztonsági vizsgálatok Az ilyen módszerek lényege, hogy emberek egy csoportját – a kísérleti alanyokat –, szándékosan beoltjuk (vagy épp nem) a vizsgált oltással, utána pedig meghatározott ideig mindegyiktől összegyűjtjük (kérdőívvel, orvosi vizsgálattal) a tapasztalt nemkívánatos eseményeket. Mivel egyfelől ilyen vizsgálatot szinte csak a törzskönyvezés alatt lehet végezni, másfelől pedig a törzskönyvezés alatt legtöbbször ilyen vizsgálatot végeznek, ezért ezt a kategóriát nyugodtan lehetett volna a törzskönyvezés alatti oltásbiztonsági módszereknek is nevezni. A számos konkrét fenti elvet követő módszer közül a legfontosabb (legnagyobb bizonyító erejű), és a gyakorlatban is legtöbbször alkalmazott eljárás az ún. randomizált kontrollált kísérlet. Ennek lényege a legegyszerűbb esetben az, hogy a kísérleti alanyokat két csoportra osztjuk, az egyik kap oltást (kezelt csoport), a másik nem (kontrollcsoport), majd a két csoport között összehasonlítjuk az egyes nemkívánatos események előfordulási gyakoriságát. Akkor mondjuk, hogy egy adott nemkívánatos esemény csakugyan mellékhatás, azaz, valóban az oltás okozta és nem csak véletlen egybeesésből lépett fel az oltás után, ha a kezelt csoportban az előfordulási gyakorisága szignifikánsan nagyobb, mint a kontrollcsoportban. A „szignifikáns” szó itt arra utal, hogy a különbségnek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy meghaladja a véletlen ingadozások szintjét

Azért, hogy ennek a kísérleti elrendezésnek a bizonyító ereje nagy legyen, a módszer számos biztosítékot épít be: • Az alanyokról nem emberi döntés alapján – sem nem a saját, sem nem a kísérletvezető döntése alapján –, hanem teljesen véletlenszerű módon, például egy számítógép véletlenszám-generátorával határozzák meg, hogy kapnak-e kezelést. Ez a randomizáció. Ennek hatalmas a szerepe: ez biztosítja, hogy a két csoport között semmilyen szisztematikus eltérés nincs (eltekintve persze attól, hogy az egyik kap kezelést, a másik nem). Lényegében ez adja a módszernek azt az erejét, amellyel semelyik másik módszer nem tud közvetlenül versenyezni: ez a tulajdonság teszi azt lehetővé, hogy a csoportok között tapasztalt különbséget a kezelés hatásának tudjuk be.

  • Az eljárást azért nevezik kontrolláltnak, mert van „ellenpróba”, azaz olyan csoport, amelyik nem részesül a vizsgált kezelésben. Ez többféleképp is megvalósítható, a legnagyobb értékű az ún. placebóval való kontrollálás, azaz, amikor valójában a nem kezelt csoport is kap kezelést, csak épp ez látszólagos kezelés: olyan oltás, amely minden részletében tökéletesen egyezik a kezelt csoportnak adott valódi oltással. . . csak éppen hiányzik belőle a hatóanyag. Erre azért van szükség, mert nagyon régóta ismert – ez az ún. placebo-effektus –, hogy az a tény, hogy valaki kezelés alatt áll, önmagában képes egészségügyi hatást kifejteni. Éppen emiatt, ha a kontrollcsoport egyáltalán nem kapna kezelést, akkor máris sérülne az az elv, hogy a két csoport semmilyen jellemzőjében nem tér el a kezelés tényén kívül. Amennyiben nem megengedhető, hogy a kontrollcsoport ne kapjon semmilyen kezelést, és van már ismert biztonsági profil is, ha azzal végzik a kontrollálást. (Hiszen ekkor is ugyanúgy teljesülni fog, hogy mindkét csoport azonosan érzi magát kezelés alatt állónak; de arra törekedni kell, hogy a kontrolláló szer a fentiek szellemében hasonlítson a vizsgált szerhez.) • Pontosan az előbbi miatt arról is gondoskodni kell, hogy a betegek ne tudjanak arról, hogy a kezelt- vagy a kontrollcsoportba tartoznak-e, sőt, jellemzően még azt is biztosítják, hogy a kezelőorvos se legyen ennek tudatában (például a beadott oltást csak kóddal jelölik, így sem az orvos, sem a beteg nem tudhatja, hogy igazi vagy placebo oltásról van-e szó), hogy még az is teljesen kizárt legyen, hogy ő befolyásolja a beteget, akár szándéktalanul is. Ez utóbbi esetben szokás kettős vak vizsgálattól beszélni. Mindezek eredményeképp a betegek biztosan teljes bizonytalanságban vannak azt illetően, hogy valódi kezelést kapnak-e, mégpedig – és ez az igazán fontos! – mindkét csoportban egységesen, ezért garantálható, hogy a kezelés tényének tudata szerint sincs eltérés a két csoport között.ú hasonló gyógyszer, akkor elfogadható az a megoldás

a randomizált kontrollált kísérleteknek sajnos számos hátrányuk is van. Először is, jellegükből adódóan alkalmatlanok a felvezetésben említett harmadik feladat megvalósítására: a törzskönyvezés során jól használhatóak egy elméleti kockázat-oldal felállítására (ami természetesen rendkívül fontos feladat, a gyógyszer alkalmazási kereteinek megválasztására!), de az ettől való esetleges eltérések gyors detektálására nyilván nem képesek. A második probléma, hogy a törzskönyvezéskori kísérlet ugyan jó egy standardizált alkalmazási helyzet vizsgálatára, de amennyiben a valós életben tapasztalható végtelen számú speciális esetben esetleg másként viselkedik a vakcina, azt nem fogjuk észrevenni.

Az ilyen esetekben fellépő problémák csak a törzskönyvezés után derülhetnek ki, azokból az adatokból, amelyeket például az oltás után – bármi okból is, de – fejenálló emberek körében tapasztalt mellékhatás-csoportosulásról begyűjtünk a nemsokára megtárgyalandó módszerekkel. Hasonlóképp csak a törzskönyvezés után derülhet ki, ha létezik olyan részcsoportja az embereknek, amelyben – valamilyen speciális tulajdonságuk miatt – lényegesen eltérő az oltás mellékhatásprofilja. (Hiszen gyakorlatilag végtelen sok csoportosítás képzelhető el – életkörülmények, egyéb betegségek és sok más szempont szerint – így lehetetlen az oltást mindegyikre kipróbálni.) Márpedig ezek a kérdések nagyon is fontosak, hogy az indikációs/kontraindikációs kört a legmegalapozottabban lehessen kialakítani. A

A negyedik, és sok szempontból talán legnagyobb probléma, hogy a randomizált kontrollált kísérletek mind időben, mind a résztvevők számában korlátozottak. A mintaméret nem csak anyagi okok miatt nem növelhető: egy ponton túl technikailag is lehetetlenné válik a szervezés (a gyakorlatban már néhányszor ezer fős kísérlet is igen nagynak számít, néhányszor tízezer fő fölé pedig praktikusan lehetetlen menni). Hasonló vonatkozik a kísérlet hosszára is: a vizsgálatból a protokoll megsértése (pl. az esedékes ellenőrzés elmulasztása – „ó, kinek van kedve emiatt a fél évvel ezelőtti vacak miatt pont holnap bemenni”) miatti kimaradás, az ún. kihullás már pár hónapos kísérleteknél is komoly fejtörést tud okozni, így néhány hónap, legjobb esetben egy-két év fölé gyakorlatilag lehetetlen kísérletes megközelítéssel bemenni. Ehhez más módszerekre lesz szükség. Az időbeli korlát behatárolja, hogy mekkora késleltetéssel jelentkező mellékhatásokat észlelhetünk. A mintaméretre vonatkozó korlát azt limitálja, hogy milyen nagyságú hatást (azaz mekkora különbséget a nemkívánatos esemény gyakoriságában a kezelt- és a kontrollcsoport között) tudunk kimutatni. Az előbbi állítás nyilvánvaló, de az utóbbihoz talán érdemes egy kis magyarázatot fűzni. A mintavételi ingadozás nagysága annál nagyobb, minél kisebb a minta. Ebből következik, hogy kis minta esetén még nagyobb különbségeknél sem feltétlenül tudjuk kijelenti, hogy az nem csak a véletlen ingadozás következtében lépett fel; de minél nagyobb a mintánk, annál kisebb különbséget is tudunk detektálni (azaz nagy megbízhatósággal észre fogjuk őket venni mintából, mert ki fogjuk tudni jelenteni, hogy túl nagy az eltérés ahhoz, hogy az a véletlen ingadozásnak betudható legyen). Ahogy a régi statisztikus mondás is tartja: „kis különbséghez nagy minta kell, nagy különbséghez elég a kis minta is”. Ez más szóval azt jelenti, hogy minél kisebb a valódi különbség, annál nagyobb mintán lehet csak észrevenni.

Ha a vizsgált nemkíván

atos esemény ugyan valóban mellékhatás, de az abszolút kockázatnövekedés 1%pont alatti, akkor az randomizált, kontrollált kísérlettel gyakorlatilag kimutathatatlan. É

……… A későbbi vizsgálatok szerint ennek a kockázata nagyjából 1-2 per 10 ezer oltás115 volt – így aztán nem meglepő, hogy az összesen 15 ezer alanyt bevonó törzskönyvezéskori kísérletben ez nem derülhetett ki………..

8.2.2. Aktív, megfigyeléses oltásbiztonsági módszerek

: ahhoz, hogy elég ritka mellékhatásokról is információt szerezzünk, széleskörű alkalmazás kell, ahhoz, hogy elég lassan jelentkező mellékhatásokról is információt szerezzünk, hosszú időn át tartó alkalmazás kell. Mivel ezek a törzskönyvezés alatt a fentiekben leírt okokból technikailag megvalósíthatatlanok, marad a forgalombahozatal utáni figyelem (az ún. farmakovigilancia) – és a megfigyeléses módszerek

A megfigyeléses vizsgálatok között az aktív módszerek lényege, hogy a vizsgált nemkívánatos esemény – potenciális mellékhatás – előfordulását, és a kutatáshoz szükséges egyéb információkat a törzskönyvezéskor végzett vizsgálatokhoz hasonlatos módon a kutatás keretében, a kutatók által végzett munkával, célirányosan gyűjtik össze – például adott betegséggel diagnosztizált személyek adatait lekérik a járó- vagy fekvőbeteg adatbázisokból, és ezt összekapcsolják az immunizációra vonatkozó adatokkal –, hogy ilyen módon következtessenek arra, hogy a nemkívánatos esemény valóban mellékhatás-e124 . Ezek a módszerek tehát mindig egy adott nemkívánatos esemény és egy adott oltás kapcsolatának felderítésére irányulnak (de természetesen elvileg tetszőleges számú ilyen vizsgálat elvégezhető)

Kontrollt használó módszerek A két legfontosabb aktív, megfigyeléses módszer, ami kontrollt igényel, a kohorsz vizsgálat és az eset-kontroll vizsgálat. Ezek ismertetésénél szinte szóról-szóra megismételhetném azt, amit a védőoltások hatásossága kapcsán végzett vizsgálatoknál (7.4. alfejezet) mondtam, hiszen ezek a módszerek megegyeznek a hatásosság vizsgálatánál használtakkal, az egyetlen különbség az, hogy ott a végpont a védőoltással megelőzni kívánt betegség előfordulása, itt pedig a felmerült potenciális mellékhatás előfordulása. E módszereket ott részletesen ismertettem – tekintettel arra, hogy a klinikai hatásosság vizsgálatánál, az ott kifejtettek miatt, sok esetben kizárólag megfigyeléses módszerek alkalmazhatók – így most csak a legfontosabbakat ismétlem meg. Kohorsz vizsgálat A kohorsz vizsgálat során azonosítják alanyok egy – lehetőség szerint hasonló tulajdonságokkal bíró – csoportját, a kohorszot, majd végigkövetjük, amint egy részük beoltatja magát, egy részük nem (de ezt nem mi szabjuk meg!), utána pedig megfigyeljük, hogy az oltott és az oltatlan csoportokban mekkora a vizsgált nemkívánatos esemény előfordulási gyakorisága. Akkor következtethetünk arra, hogy a nemkívánatos esemény valóban mellékhatás, ha az oltott csoportban szignifikánsan gyakrabban fordul elő. Érthető okokból kifolyólag az oltásbiztonság kohorsz vizsgálatai szinte mindig retrospektív jellegűek, azaz a végigkövetett kohorszot ex post, a gyanú felvetődésekor állítják össze „képzeletben” (azaz egy múltbeli időpontra vonatkozóan). A kohorsz vizsgálatok lehetővé teszik a kockázat teljesen közvetlen becslését, de a ritka eseményeknél gondban lehetünk (hatalmas kohorszra lehet szükség, hogy kellő ereje legyen a vizsgálatnak, azaz igazolni tudjuk a kockázatnövekedés szignifikanciáját). További előnye, hogy lehetővé teszi több végpont – több potenciális mellékhatás – egyetlen vizsgálatban történő kutatását, de arra azért vigyázni kell, hogy ezek száma túl nagy sem lehet, különben fals „találatokat” is könnyen kaphatnánk (többszörös összehasonlítások helyzete). Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a kohorsz – hiába is használ hasonló tulajdonságú alanyokat – nem jelenti automatikusan az összehasonlított csoportok esetleges inhomogenitásából adódó problémák jó tulajdonságú kezelését. A gond ugyanis az, hogy bármennyire is hasonlóak a csoportok, az oltottság önmagában is többféle eltérést jelenthet, márpedig ez – értelemszerűen – szükségképp el fog térni az oltott és a nem oltott csoportok között. Sajnos ez nem csak elméleti aggodalom: nagyon is jól ismert példának okáért, hogy az oltottság nem független a szocioökonómiai státusztól; hogy még rosszabb legyen a helyzet, arról pedig az közismert, hogy összefüggésben van egy sor betegség kialakulásának kockázatával. Ez ellen csak úgy védekezhetünk, ha ezekről a confounder-ekről információt tudunk gyűjteni (például az alanyok lakhelye), ám ez a kohorsz vizsgálatoknál – mivel jellemzően régi adatbázisokra kell támaszkodni, melyek adattartalmát nem erre a célra alakították ki – sokszor nem egyszerű.

Eset-kontroll vizsgálat Az eset-kontroll vizsgálat során összegyűjtünk olyan alanyokat, akiknél már kialakult a vizsgált potenciális mellékhatás (esetek), és minden ilyen alanyhoz keresünk egy vagy több (általában néhány), velük bizonyos, a kutatók által fontosnak minősített tulajdonságokban – pl. nem, életkor, lakhely – megegyező, de a kérdéses betegségben nem szenvedő alanyt (kontrollok), majd az így képezett csoportokban az oltottságot hasonlítjuk össze. Akkor következtetünk arra, hogy a nemkívánatos esemény valóban mellékhatás, ha az esetek között szignifikánsan több az oltott. (A mellékhatás számszerű kockázata még ebben az esetben sem számolható közvetlenül, szemben a kohorsszal, de a legtöbb esetben azért elég jól közelíthető.) Az eset-kontroll vizsgálat könnyebben, egyszerűbben és gyorsabban elvégezhető mint a kohorsz; illetve egy további nagy előnye akkor jelentkezik, ha a vizsgált nemkívánatos esemény ritka: a módszer ekkor is ugyanolyan könnyen kivitelezhető. (Hiszen eleve azokat keressük meg, akik már szenvednek a kérdéses betegségben.) Problémája természetesen ugyanúgy a két csoport homogenitásának a kérdése, itt ráadásul csak arra van mód, hogy az általunk elgondolt, véges sok szempont szerint biztosítsuk ezt. Nyilván olyan szempontokat kell választani, amelyekről úgy gondoljuk, hogy befolyásolhatják a megbetegedési kockázatot, ám, hogy ezt a kört jól tudjuk-e meghatározni, illetve, hogy a megállapított tényezőket jól tudjuk-e mérni, kérdéses lehet. Jó hír viszont, hogy a kiválasztott változók mérése maga általában jóval egyszerűbb, mint a kohorsz vizsgálatoknál. Kontrollt nem használó módszerek E módszerek úgy tudnak nyilatkozni arról, hogy a kérdéses nemkívánatos esemény valóban mellékhatás-e, hogy ahhoz explicite nem igényelnek olyan csoportot, amelynek tagjait nem érinti a vizsgált nemkívánatos esemény125. Fontos az explicit szó: látni fogjuk, hogy valójában ezeknél is be van építve valamiféle kontroll, de külön munkával létrehozandó, dedikált kontrollcsoportra nincs szükség. Ebből fakadó előnyük, hogy a már rendelkezésre álló kórházi és egyéb egészségügyi adatbázisokból elvégezhetők a számítások. Az esetkontroll vizsgálathoz hasonlóan tehát itt sem jelent problémát, ha a betegség ritka, sőt, több ilyen eljárás számára az sem gond, ha a vizsgált oltással való átoltottság magas, így nehéz volna oltatlanokból álló csoportot találni. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ettől még aktív módszerekről van szó, így az esetek gyűjtése továbbra is lehetőség szerint teljes körű kell legyen, ezen belül különösen: nem függhet az oltottsági státusztól. Ecological módszerek Az ecological jelző itt is arra utal, hogy ezek a módszerek nem egyedi, hanem valamilyen szinten – például megye, ország – aggregált adatokkal dolgoznak. Nem törődünk az egyéni oltottságokkal, csak a megye vagy ország átoltottságával, nem törődünk egyéni megbetegedésekkel, csak a megye vagy ország összesített megbetegedési statisztikáival stb. A legjobb példa az ilyen vizsgálatokra a különböző, időben koncentráltan végrehajtott oltási kampányokból származó adatok elemzése. Amennyiben a lakosság egy körülhatárolható részét (például adott korosztályt) rövid idő alatt nagy arányban átoltanak, akkor adja magát az ötlet, hogy az oltás biztonságosságát az alapján vizsgáljuk meg, hogy a kampány lezajlása alatt, vagy azt valamilyen idővel követően megemelkedik-e a feltételezett mellékhatás előfordulása. Az oltás előtti időszak alapján számítva a háttérrátát, még a vakcinának tulajdonítható kockázat is meghatározható.

Eset-átoltottság (case coverage) módszer Az eset-átoltottság módszer nagyon könnyen megérhető, ha arra a megjegyzésre visszagondolunk, miszerint a biztonságot vizsgáló módszerek alapvetően egyeznek a hatásosságot vizsgáló módszerekkel, csak a végpont nem a megelőzni kívánt betegség, hanem a potenciális mellékhatás. . Az eset-átoltottság módszer pontosan ugyanezt a logikát követi, csak épp a megelőzni kívánt betegség helyébe a potenciális mellékhatás lép: azt nézi, hogy az abban megbetegedettek körében tapasztalt átoltottság hogyan viszonyul az országos átlaghoz. Amennyiben a körükben tapasztalt átoltottság hasonló az országos átlaghoz, akkor az ellene szól az oltás okozati szerepének.

8.2.3. Passzív oltásbiztonsági módszerek A passzív oltásbiztonsági módszerek, az összes eddig ismertetett eljárással ellentétben, nem tesznek semmilyen erőfeszítést arra, hogy egy adott betegségből (potenciális mellékhatásból) összegyűjtsék az eseteket, egyszerűen fogadják az erről szóló, mások által – ez lehet orvos vagy akár beteg is – beküldött jelentéseket. Ebből azonnal adódik, hogy egyrészt az ilyen módszerekkel gyűjtött adatoknál a potenciális mellékhatás valós bekövetkezési gyakoriságát nem tudjuk meghatározni, hiszen nem tudhatjuk, hogy a jelentett esetek száma hogyan viszonyul a valódi számukhoz Semmilyen elképzelésünk nem lehet arról, hogy a bejelentett esetek száma alapján a kockázat gyanúsan nagy vagy megegyezik az oltás nélküli kockázattal (vagy adott esetben kimondottan kisebb az oltás után). Mindezek miatt a passzív oltásbiztonsági adatok okozatiság megállapítására szinte alkalmatlanok.

…………………………………………………….

THAILAND MEDICAL NEWS oldalról :  / Ez már nem bemásolható ! /

https://www.thailandmedical.news/news/u-s-cdc-indicates-that-vaccines-might-not-protect-against-new-uk-variant-b-1-1-7-new-details-show-new-variant-could-be-the-expected-super-strain

„ Az amerikai CDC jelzi hogy az oltásoknem biztos hogy védenek az új brit változattal szemben ,ez lehet az új szuper törzs

CDC frissitett B.1.1.7 vírus részleteivel ,Pfizer és Moderna  oltásai nem hatásosak ellene

https://www.cdc.gov/coronavirus/2019-ncov/more/scientific-brief-emerging-variant.html

……………………………………………

 

 

 

 

 

 

Tanulmányok a Covid-19 gyógymódjai